A színpad fog figyelni Rám...

Sosem figyelek a színpadra...

Csak táncolok.

Mert ha a szívemből táncolok...

A színpad fog figyelni Rám.

               €$@ß@

Tárd ki a szíved...

A mindenségben nincsenek véletlenek.

Hallottam a szíved kiáltását...

Láttam, a lelked vívódását...
Tudom, milyen mélyen vágyakozol az Önmegvalósításra.
Félelemmel és örömmel kiáltottál Értem.

Ne könyörögj Nekem..!

Mutass meg Engem...
Magyarázz meg Engem...

Hiszen Benned élek.

Mert ha Engem feltársz...

Feltárod Önmagad.

€$@ß@

Egy pillanat műve volt...

A szerelem nem hosszas együttlét vagy udvarlás gyümölcse...

A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke.

S ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást...
Akkor hosszú évek alatt sem születik meg soha.

                                      €$@ß@

Ha igazán akarod...

Ne törődj a hogyannal...

S akkor elhiszem, hogy igazán akarod.

                                   €$@ß@

Illatod kísértésbe vitt...

Volt, hogy Én sem kerestem az egyenes utat...
Hanem azt, mit megsebbzet szívem mutat.

Igaz, utam Rózsa mellett vezetett el...
Mit tudtam Én mit jelent... (A rózsához ne menj közel.)

Az illata kísértésbe vitt...
Megsebezvén lelkemet az a pici tövis.

S egy csepp vér, hófehér ruhámra hullot...
Ottmaradva örökre, kimoshatatlanul.

De Te mindig keresd az egyenes utat...
Melyet tiszta, borulatlan szíved mutat.

S ha utad rózsák között vezetne el...
A rózsához ne menj közel.

Bár az illata kísértésbe visz...
De megsebzi lelkedet a rózsán a tövis.

S ha egy csepp vér hófehér ruhádra hull...
Neked is ott marad, kimoshatatlanul.

                   €$@ß@

Ez a mosoly, örökre velünk marad...

Egy mosoly, mindent képes megváltoztatni...
Egy egész életet.

Sőt, kettőt...

Két emberét.
Azokét, akik egymásra mosolyognak.
Ha ebben a mosolyban, a lelkünket mutatjuk egymásnak...

Akkor minden megváltozik.

Többé nem leszünk azok, akik a mosoly előtt voltunk.
Mert valamit elárulunk ebben a mosolyban...

Azt, amit egymás iránt érzünk.

Néha nehéz mosolyogni.
De ha az arcunk, nem is mindig mutatja...

A lélkünk attól még mosolyog.

S ezt a mosolyt érzi az, akinek köze van ehhez a lélekhez.

Ez a mosoly, örökre Velünk marad.

                                     €$@ß@

Csak azt, mi lényegem...

Van egy kincsem.

A történetünk..?
Hosszú.
De elmesélhetem.
Én találtam meg Őt...

S Ő, Önmagát nyújtotta Nekem.

Elfogadott, fényezgetett, csiszolgatott, kényeztetett.
Én, viszont Őt.
Megismertem...
Felfedeztem...
Hozzászoktam...

Megszerettem..!

Mint egy drog...
Kell nekem.
Tőle lettem...

Érte élek.

Lelket lehelt fáradt testembe.
S hogy Én mit adhatok..?
Csak azt, mi lényegem...

Az iránta érzett, színtiszta SZERELEM.

                       €$@ß@

Egymás nélkül éhezünk...

Először a szemem csókol, aztán a kezem...
Mint tenger, ömölj el érzékeimen.

Óceánként veszlek Én is körül...
Míg nem a part, s a víz összevegyül.

Együtt, egymás partján éledünk...
A fánk alatt ringat gyönyörünk.

Mi vagyunk a virág az illat a nap...
A lepkék, bennünk párzanak.

Felhők vagyunk ott fenn az égen...
Tengerszerűen lüktetünk.

Hullámaink áramlatában...
Egymásért, egymás nélkül éhezünk.

Vagy mit tudom én... Lehet részeg vagyok...
A monitor előtt most is Rólad áradok.

S ahogy a csókodba veszek...
A mindenséggel keveredve.

Előttem vannak a válaszok...
S a kimondhatatlan mondatok.

Összevissza jönnek a gondolatok...
Meg a bennünk lüktető áramok.

Ahogy csókolsz, karmolsz, ölelsz...
Szikrát vet a test, fellobban minden perc.

Te gyúló lánghalál... Égjetek szavak...
Villámok vad deltája szakad lelkünkbe.

S mi eltűnünk, mint a végtelenben a fény...
Érzékeink káprázó tengerén.

                        €$@ß@

Légy Önmagad...

Ne akarj úgy élni, gondolkodni, cselekedni, hogy másoknak megfelelj...

Mert akkor sohasem leszel az aki valójában vagy.

Ha mindig úgy élsz, mások mit szólnak vagy gondolnak Rólad...
Általuk kitalált személy leszel és nem Önmagad.

                                     €$@ß@

Csak észre kell venni...

Nem kell az élményeket keresni...
Észre venni kell őket...
Mindenütt ott vannak.

                      €$@ß@

Nézz a szemembe...

Nézz a szemembe, ne félj attól, amit látnál...
A szememben van minden, mire valaha is vágytál.

                    €$@ß@

Ha valakit szeretünk...

Alapvetően olyan lények vagyunk, akiknek vágyai szerények és szerénytelenek.

Ha valakit szeretünk, attól a tudattól is boldogok vagyunk, hogy a világon van.

De mert folyton látni kívánjuk, soha nem telünk be vele.

                                       €$@ß@

Te is csukd be a szemed, hogy láss...

Vakon kell hinnem abban, akit szeretek...

Különben a feltétlen bizalom elvész.

S néha be kell csuknom a szemem, hogy lássak.

                           €$@ß@

Mindig van aki...

Van, aki leült mellém...

Van, akit a szívem elhagyott.

Van, akire követ dobtam...

Van, akire csillagot.

                                     €$@ß@

Érted vagyok aki vagyok...

Semmit sem szabad várni a világtól...

Attól se, akit szeretünk...
Attól se, aki Bennünket szeret...
Sokan azt mondják, úgy élj...
Mintha minden napod az utolsó napod volna...

Pedig, nem úgy kellene...

Úgy kellene, mint akinek már meg kellett volna halnia...
Akinek már az orvos is megmondta...

Három nap az élet az életed...

S ő megéli a negyediket, az ötödiket, a sokadikat is.
Mert aki már lemondott, az nem vár már semmit...

Annak minden perc ajándék.

Ha szeretsz se várj Tőlem semmit...

Met ha szeretsz, Napod legyek...

Amitől örömmel veszed a mégoly gyenge téli sugarat is...
Ne várj tőlem semmit...

Örömed legyek Neked...

Az, hogy vagyok, hogy Érted vagyok aki vagyok...

S Én majd megpróbálok világítani Neked.

                               €$@ß@

Nem szabad feladni...

Amit egyszer elhatározunk, azt nem szabad feladni...

Mert attól a dolgok, még ugyanúgy mennek tovább...
S különben is ki az aki azt akarja, hogy a legnagyobb ellensége...
A saját tehetetlensége legyen.

                                          €$@ß@

Egyszer...

Feküdj le egyszer, csak úgy egymagad...
Nézz fel az égre, s engedd el magad.

Hagyd, hogy egy csillag messzire repítsen...
Hagyd a szíved, amerre akar arra vigyen.

Öleld át most azt, akit szeretnél...
Tedd azt amit amúgy, sohasem tehetnél.

Mert egyszer lehet, szabad a szíved igazán...
Egyszer, egy romantikus csillagos éjszakán.
      

                             €$@ß@

Benned van...

A változás ami után sóvárogsz, nincs messze Tőled...
Mivel nem rajtad kivül, hanem Benned van.

                                        €$@ß@

Lehetnél...

Lehetnél a minden, ami nincsen...
A szó, ami mindig kimondható...
Lehetnél ölelés, örök pillanat...

De most elég volna, egy simogató mozdulat.

Lehetnél válasz a kérdésre...
Amit nem kell megmagyarázni...
Lehetnél könnycsepp az arcomon...

Tudod... Van, hogy nagyon tud fájni.

Te vagy a kezdet, s Te vagy a vég...
Minden pillanat, ami jöhet még...
Te is jöttél... Én is jöttem...

Nem csak Te, Én sem jöttem könnyen.

Mint a mesében, ott van a szemedben...
A csend, néma ígérete, a szerelem (holt) tengere...
Oda csak az jut el, aki el sem indul...

Csak az érti, aki kérdés nélkül kérdez.

Az mondja a legszebbet...
Aki hangok nélkül szólal...
Hát, Te legyél nekem az utolsó mondat...

Szívemben a legmélyebb sóhaj.

                            €$@ß@

Te mit választanál..?

Ha választanod kellene, Te mit választanál..?

Az elnézést, vagy a szigort..?

Én az elnézést, mert az időt ad az embernek, hogy megváltozzon...

S nem a szigort, amely rosszabbá teszi a másikat...
Főleg nem a siettetést...
Amely köztudottan, nem vár megbánásra.

                                          €$@ß@