A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@

Rednex...

Táncolunk, mert még mindig a Tánc az Életünk...

S mielőtt azt gondolnád...
Csa azért, hogy egy bizonyos pontra megérkezzünk a táncparketten...
Óriásit tévedsz..!

Egyszerűen azért, mert minden lépését élvezzük, míg odaérünk.

                                          €$@ß@

Ha rászolgáltunk...

Életünk legszebb, legfurcsább dolgait, nem érinthetjük a kezünkkel…

Csupán a lelkünkkel.

Mivel, Ők érintenek meg minket…

De csak akkor, ha kiérdemeltük, ha rászolgáltunk.

                                            €$@ß@

Átölelve...

Kedvesem...

Megfigyeltem az alvási szokásaidat.

Mikor a hasaddal lefele fekszel le aludni…
Jóízűeket alszol, úgy mint aki szeret nagyokat aludni.

Mikor többnyire a hátadon fekve töltöd az éjszakát…
Nyugtalanul telnek az éjszakáid, mint aki álmában is gondolkodik.

Viszont amikor az oldaladon fekszel le…
Te is arra vársz, amire Én, hogy hátulról átöleljelek.

                                                €$@ß@

Azt, és csak is azt...

Azt, és csak is azt szeretjük igazán...

Akiben az álmunk a valósággal egyesül...

                         €$@ß@

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

Ez a nap, sokaknak olyan mint a többi...
De az emléke, a holnap poharát tölti.
Bár a holnap, most még csak álomvilág...

Ám a pillanat itt van, mosollyal figyel Reád.

Hogy legyen erőd, legyen hited...
Amíg utadon terhedet viszed.
S tudj nevetni, játszani örömmel...

Mert a holnap, Neked szeretni jön majd el.

Napnak sugarával, záporral, szivárvánnyal...
Szívedben tűzzel, kertedben száz virággal.

Mert van aki szeret...

Mindig ott lesz Veled.

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

 

                              €$@ß@

Lélekben és pőrén...

Mi virágot ültetünk unalmas konyhakertünkbe...

S hiába is mondanák mások...
"Az nem odavaló, mit képzelnek ezek”
Nem érdekelnek, földhöz bilincselni próbálók gúnyos köpködései...

Felszállunk úgyis, lélekben és pőrén...

Mezítelen lebegtetve önmagunk a világ elvárásai felett…

                                    €$@ß@

Az ötödik elem...

Szeretlek...

Mint a folyó…
Simogató habjaiddal, kövön csobbanó.

Mint a szél…
Kérges tenyeremmel, koronád borzoló.

Mint a föld…
Ízekre szaggatva, érzem merre lépsz.

Mint a tűz…
Hamuvá perzseled, testem szövetét.

Mint a lélek…
Nem tudni, mettől vagy Te, s Én meddig érek.

                                   €$@ß@

Előbb belül...

A harmóniát, előbb teremtsd meg magadban...
S csak utána próbálkozz, magad körül megteremteni.

                      €$@ß@

Nehogy...

Fiatalon attól félünk, nehogy ostobának nézzenek...

Felnőtt fejjel pedig attól, nehogy tényleg azok legyünk.

                                 €$@ß@

:)

Szivárványba mártom ecsetem...

S azzal festem ki a lelkedet.

                                             €$@ß@

Amilyen igazából...

Mikor az ember visszanéz magára...

Milyen is volt régebben...
Azt veszi észre, hogy két emberré vált.
Az egyik az mélyen benne él...

Amilyennek lennie kéne.

A másik meg...

Amilyen igazából.

                    €$@ß@

Magyar vagyok...

Magyar vagyok...
Legszebb ország hazám, az öt világrész nagy terűletén.

Egy kis világ maga...
Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc...
Amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl.

És rónasága...
Mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok...
Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai.

Ajkamra fel-felröppen a mosoly...
De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm, legjobban festi képem...
Magas kedvemben sírva fakadok.

De arcom, víg a bánat idejében...
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok...
Büszkén tekintek át a multnak tengerén.

Ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát...
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk...
S nem mienk volt a legkisebb szerep.

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk...
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok... Mi mostan a Magyar..?
Holt dicsőség halvány kisértete.

Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar...
Ha vert az óra odva mélyibe.

Hogy hallgatunk...
A második szomszédig alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink...
Kik reánk készítik a gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok...
S arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hogy Magyar vagyok.

Itt minálunk nem is hajnallik még...
Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon...
El nem hagynám én szűlőföldemet.

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom...
Gyalázatában is nemzetemet..!

Kincsem...

A Kincsünk, csak úgy tarthatjuk a markunkban..

Mintha vizet tartanánk.

Mert ha megszorítjuk eltűnik...

Ha kisajátítjuk, tönkretesszük.

Szabadon kell tartanunk, s örökre a Mienk marad.

                          €$@ß@

De, van ám...

Ne egy arcból ítélj, egy fénykép alapján...
Csak a szíved mutatja meg, ki is vagy igazán.

Fontold meg jól, mit és miért teszel...
Mert van kinek öröm, hogy létezel.

                           €$@ß@

Igazán...

Szeretlek...

Igazán.

Mert Benned a valóság az álmaimmal egyesült.

                                   €$@ß@

Én, Én vagyok...

Nem keverendő össze a személyiségem a viselkedésemmel.

A személyiségem, Én vagyok...
A viselkedésem pedig attól függ, ki hogyan áll hozzám.

                                             €$@ß@

Csak a most számít...

Ott vagyunk, ahová gondolataink hoztak...

S holnap ott leszünk, ahová gondolataink vinni fognak.

                              €$@ß@

A lelkemmel kerestelek...

Minden pillanatban téged kerestelek.
A lelkemmel kerestelek...

Mert szükségem volt-van a mosolyodra, az érintésedre...

A szemeidben fénylő tűzre.

A szívem fele nálad van, s míg a másik fele nem volt velem...

Nem lehettem egész.

                                   €$@ß@