2017. június 1., csütörtök

Egyszer volt, hol nem volt…





Egyszer volt, hol nem volt…

Sétált 12 ember a…
Mindegy hol, mindegy mikor...
Itt Veszprémben, vagy máshol...
A múltban, vagy napjainkban...

A 12 ember, 12 csillagjegy szülötte volt…

Azt hitték, leküzdöttek már minden akadályt…
Heted Hét országot, túl az Óperencián…
A hétfejű sárkányt az Üveghegyen innen…
Mikor is egy újabb akadály állta útjukat…
A leküzdhetetlennek tűnő Üveghegy…
Mi lehet azon túl...?
12 csillagjegy…
12 személyiség…
12 döntés…
Magadra ismersz..?

KOS…
Ez csak egy hegy, nem kell tőle félni…
En pontosan tudom, hogyan tudok átkelni rajta úgy…
Hogy a végén a hegy is meggondolja magát…
S inkább elkotródik az utamból önszántából…
Ti pedig, csak kövessetek engem…

BIKA…
Most először is leülünk és gondolkodunk…
Csak akkor győzhetjük le a hegyet…
Ha pontosan tudjuk…
Mikor és hogyan került ide…
Mekkorák a méretei…
Számolnunk és ismerkednünk kell vele…
Csak akkor kelhetünk át rajta…
Ha ismerjük minden titkát…
Ez pedig időbe telik…
Úgy hogy most sátrat verünk…

IKREK…
Azta, de király…
Nézzétek…
Itt van egy hegy…
Tudjátok ti, mi mindent lehet egy hegyen csinálni..?
Bújócskázni…
Hegyi patakokból inni…
Gombát szedni…
Visszhangra vadászni…
Számháborúzni…
Madarakat fürkészni…
Siessetek, senki ne maradjon ki a muriból…
Remélem jól áll a hajam egy számháborúhoz..?
Áh, biztosan jól áll, menjünk már…

RÁK…
Jézusom…
Ez egy hegy..!
Van mindenkinél túracipő..?
Bot..?
Botok azok kellenek…
Meg kötszer, fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, ivóvíz, étel…
Nehogy valaki rosszul legyen…
Senki ne szedjen fel semmit…
Se gombát, sem virágot, nem ismerjük őket…
Lehet, hogy mind mérgező…
Van nálam kalcium, ha valakinek rohama lenne…
És sapka is kell, fúj a szél…

OROSZLÁN…
Majd én átvezetlek benneteket…
Ne parázzatok, ez csak egy hegy…
Aztán csak hálálkodhattok…
Tűrni fogom…
Viszi valaki a hátizsákom..?

SZŰZ…
Én innen, egy tapodtat sem mozdulok…
Majd a Kos szépen átkel a többiekkel…
Én itt megvárom, míg visszajöttök értem egy helikopterrel…
Vagy tudom is én mivel…
Tök jól elvagyok itt is…
Nem vagyok kíváncsi a hegy túloldalára…

MÉRLEG…
Vajon, tényleg át kell kelni, ezen nekünk..?
Nem jobb inkább ideát..?
Vagy jobb lenne odaát..?
Kell nekünk kockáztatni bármit is, amit nem ismerünk..?
Fogalmunk sincs mi vár ránk odaát…
Azt meg már pontosan tudjuk…
Tulajdonképp, jó nekünk itt is…
Akkor meg, minek is mennénk..?

SKORPIÓ…
Te Úristen…
Ekkora hegy…
Itt fogunk meghalni…
Az már biztos…
Kész-passz, vége az útnak…
Nem mehetünk tovább…
Vissza sem fordulhatunk…
Vége mindennek…
Jaj de szerencsétlenek vagyunk…

NYILAS…
Na jó, ez egy bazi nagy hegy, ti meg itt tötymörögtök…
Gyerekek, egyszer élünk…
Ne idegesítsetek már…
Van valakinél egy pakli kártya..?
Ultizunk egyet…
Van még dugi söröm…

BAK…
Át kell mennünk…
Azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk át…
Nincs apelláta…
El kell indulnunk, fegyelmezetten, pontosan, közösen…
Megoldjuk a feladatot…

VÍZÖNTŐ…
Kettő teendőnk van, hogy átkeljünk a hegyen…
1. Elindulunk…
2. Átkelünk.
Ennyi.

HALAK…
Nini, ott egy mókus…
Látod..?
De cuki…
Csak ne fájna ennyire a fejem…
Inkább álljunk meg és csináljunk tábortüzet…
Szalonnát sütünk, énekelgetünk…
Aztán majd holnap lesz valahogy…
Mindig meghatódom…
Ha a tábortűznél felhangzik a „Hív az Ohio”…
Hol a zsepim…
Jaj de megható…

                            €$@ß@


2017. május 19., péntek

Vízöntő vagyok...









De mi is a víz...
Részben olyan, mint a fény...

Tiszta energia...

Tényleg ez lennék, tiszta energia..?
A szívem tudom, hogy az…
Csupa energia…

Teli erővel, óriási életkedvvel…

A pesszimizmus nagy ívben elkerül…
S ezt tudom, tudtam is mindig magamról…
Mert, ha Én nem ismerném magam…
Akkor ki..?
Minden egyes napom így indul…
Vidáman…
Teli optimizmussal és derűlátással…

Arra születtem, hogy éljek…
Alkossak, mozgásba hozzak és tartsak…

Ami belőlem árad…
Az valahol ösztönző, motiváló hatású mindenkire…
Azt is tudom…
Ha nem viszem túlzásba…
Képes vagyok befolyásolni bárkit és bármit…
Aki általam megvalósíthatja önmagát…
Bármihez is nyúlok…
Bármibe is kezdek…

Abba élet költözik…

Sosem adom fel...
Kitartó vagyok...
Mert, ha az álmaim a cél...
S miért is lenne más..?
Akkor nincs olyan aki megingathatna.
A küzdelem és remény ami kifogyhatatlan belőlem…
Volt, hogy felpofozott az élet…
De eddig mindig felálltam, s mentem tovább…
S tudom…
Holnap is itt leszek, s menni fogok tovább…


Veled, vagy Nélküled, de menni fogok tovább...

Mert Én vagyok az életet adó Víz...


                   €$@ß@




A könnyek sokfélék lehetnek...






A testi fájdalom könnye bőséges...
De nem elég meleg.
A bánat könnye forró...
S nem cseppekben jön...
Hanem ömlik...
Zuhogva hömpölyög alá az ujjak között...
Melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik.

A boldogság könnye, nem rejtőzik el...

Hamarább elapad.
Ezek rokonok...
Mint, ahogy rokon...
A sírás a nevetés...
Az öröm a bánat...
A szeretet és a gyűlölet.
A düh könnye egészen picike...
S gonoszul megül a szem sarkában...
Néha csak egy van belőle.
A meghatottság könnye diszkrét...
Finoman alácseppenő...
Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása...
Az anyáké...
Ezek őszinték és fájdalmasak...
Akár a gyermeké.
Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyek...
Az álszenteskedés könnyei...
Nyögni kell, míg végre kijön.

Annál szebbek a befelé hullók...

Amelyektől ég a szem...
S elnehezedik a mell... 
Ó, azok a könnyek...
Sokfélék lehetnek...

De nem a sírás és a nevetés a lényeg...

Hanem az ember...
Aki sírt és nevetett...
Annak a valaminek a nagysága a fontos...

Ami ezen érzések mögött van.

                        €$@ß@



Avatár...








Látlak...
Zafír ékkő szemed...
Az ég igaz kékjével ragyog...

Látlak...
Pillantásod félik...
De, vágyják, az angyalok...

Látlak...
Tekintetedben ott izzik...
Hűvös tüze a jégnek...

Látlak...
Csókoltam ajkad, melled, köldököd...
Mindened, nem is kérted...

Látlak...
Testedből, lelkedből árad...
Millió illata a beteljesült vágynak...

Látlak...
Már magam sem tudom...
Mi lenne Velem, ha nem láthatnálak...



                                                           €$@ß@

2017. május 18., csütörtök

Hallgass a szívedre...






Minden morál, elvárás, szokás, illem, nevelés hamis...
Ha nem arra tanít, hogy a döntő pillanatokban...

Hallgass a saját szívedre... 

A saját lelkiismereted hangjára...

Senki másra...

Mert lehet, akitől tanácsot vársz...
Aki jót akar...
Az sem tesz jót Neked... 

Az utolsó pillanatban egyetlen tanácsadód marad... 

A saját szíved... 
Minden könyv, tanács, nevelés érvénytelen... 
Csakis a szíved súgja...

Ha meghallod a hangját...

Mit is tegyél...


                      €$@ß@



Mint ahogy Te is...






Mint ahogy Te is...
Én is megcsodálom a természet milliónyi szépségét...

Egy naplementét...

Egy hullócsillagot...
De akár egy pillangó csodálatos szárnyát...
Amit viszont ő nem láthat...
Fogalma sincs róla...
Milyen csodálatosan is néz ki...
Mi emberek, mind így vagyunk ezzel...

Talán ezért is vágyunk annyira, egy igazi Társra...

Mert meg akarjuk mutatni Neki...

Mennyire gyönyörű is valójában...


                          €$@ß@


Egy életen keresztül...






A Nő...

A szépség és az öröm forrása...
De ebből a forrásból fakad...
A gyötrelem és a szenvedés is...
S mi férfiak nem teszünk mást...
Egy életen keresztül keressük hozzá a kulcsot.. 
De, ha rá is találunk...
Sohasem tudhatjuk, mit is nyitunk ki vele... 

A mennyország vagy a pokol kapuját.



                                        €$@ß@



2017. május 14., vasárnap

Belül olyan, mint Te…






Az élet megadja, hogy megtaláld a másik feled…

De nem látnod, hanem érezned kell…

Mindegy, hogy néz ki, mennyi idős…

Ha belül olyan, mint Te…


                               €$@ß@


2017. május 13., szombat

A csend hangjai...









Nem fogok mindig mindent megmagyarázni...

Ha nem reagálok, csak csendben maradok…
Az nem azt jelenti hogy elvesztettem a vitát…
Mindössze annyit...
Tisztelem önmagam annyira, hogy...
Senki kedvéért nem veszek részt olyan csatákban...

Aminek semmi értelme...


                                           €$@ß@



Aki nem vagyok...









Szakad az ég... 
Nekem elég...
Hogy én csak addig éljek...
Amíg meghalok...

De ne kelljen az lennem...
Aki nem vagyok.

Nekem elég...
Egy élet elég...
De mindig úgy jöjjenek el a hajnalok...

Nekem égjenek szemeidben a csillagok.


                                           ( . . . )



2017. május 11., csütörtök

De milyen világra..?





Egy oldal lehet Nőpárti...

Vagy a Férfi felsőbbrendűséget hirdetve, egoista...
Ez utóbbival ezen az oldalon, nem igazán fogtok találkozni...
Számtalan gondolat került már itt napvilágra...

A Nő méltóságáról, öntudatáról, elhivatottságáról...

De ezek a tulajdonságok nem összekeverendők...
Az Anyaság a Feleség és a Szerető szerepével...
Lexikonokat töltetek meg milyen is az igazi nő...
De az utolsó oldalatok legalsó sora sem foglalkozik azzal...
Milyen is az igazi Férfi...
Mivel szerintetek, ez nem lehet vita tárgya...
Ezért nincs is keresni valója, egyetlen könyvben sem...
Sajnos még mindig ott tartunk...
Tartatok..!

"A Nő feladata gyermeket szülni a világra..."

De milyen világba..?
Amit, Mi férfiak a kibaszott nagy egonknak...
Pusztításunknak, vakságunknak, gőgünknek köszönhetően...
Sok ezer év alatt...

Végveszélybe sodortunk..?



                                   €$@ß@






2017. május 9., kedd

Nem csak akkor... Ne csak akkor...








Nem csak akkor...Szeretlek...

Mikor szíved Nálam hagyod...
Mikor lelkemet akarod...
Ha épp semmit sem adsz...
Ha magányos vagy... 
Ha forrón szeretünk... 
Mikor együtt nevetünk... 
Ha kicsordul könnyed... 
Ha romba dől minden... 
Ha vágyaid nagyok... 
Ha a vagány nőt adod...
Ha valamitől félsz... 
Örökké...
Nem kell hogy kérd... 
Ha forrón ölelsz... 
Ha szavaid szépek... 
Ha távol vagy...
S akkor is...
Ha majd meghalsz.


Ne csak akkor... Szeress...

Mikor szívem Nálad hagyom...
Mikor lelkedet akarom...
Ha épp semmit sem adok...
Ha magányos vagyok...
Ha forrón szeretünk...
Mikor együtt nevetünk...
Szeress akkor is...
Ha kicsordul könnyem...
Ha romba dől minden...
Ha vágyaim nagyok...
Ha bátor vagyok...
Ha valamitől félek...
Örökké..?
Na arra nem kérlek...
Ha ölellek Téged...
Ha szavaim szépek...
Ha távol vagyok...
S akkor is...
Ha, majd meghalok.


                           €$@ß@




Miért ne..?







Mindenkinek meg kell tanulnia Önmagát értékelni...

S az ölébe hulló figyelmet és szeretetet elfogadni...


                                            €$@ß@



2017. május 6., szombat

Így kerek a világ...







Férfi és Nő...
Vagy Nő és Férfi..?
Már a biblia szerint is egymásnak lettünk teremtve...
Gyermekként, majd kamaszként is kitartóan hiszünk benne...

(Az én koromban, durva kifejezéssel élve, már bakancslistának hívnám...

Bár még nincs a terveim között bakancslista felállítása...)

Szóval csajok, lányok, hölgyeim...

A fiatalabbik énetek gondolati listája, vagy naplótok első sora miről is szólhatna mint...
A szerelem fáradhatatlan hajszolása...
Párotok megtalálása, hol kevesebb, hol több sikerrel...
De mindegy, hogy így vagy úgy..?
Mindegy, hogy minden áron..?
Mindegy, hogy hosszútávra vagy csak egy alkalomra..?

Egyáltalán nem mindegy...


Fiú- Lány...
Férfi- Nő...
Mind társra vágyik, s a másik felét szeretné magához vonzani...
Abban a dübörgő, kavargó, erős forgatagban...
Akkor még a megingathatatlan bizalommal tekintve a csodás jövőbe...
Igen...
Majd mi megmutatjuk...
Dacolva a milliónyi sorstárssal, akik úgy elba...ták...

Ja...
Most jut eszembe...
Én is...

Majd ti megtaláljátok a nektek teremtett férfit...
Akivel, mindenkit meghazudtoló harmóniában élitek le...
Azt a pár évtizedet...
Amit nektek szánt az ég...
Hiába a bedőlt házasságok sora, az egymástól elhidegült párok látványa...
A tiétek más lesz...
S tényleg más lesz...
Mert belénk van kódolva...

Csak így kerek a világ...

                                                  €$@ß@


No comment...








A lelki békém, sokkal többet ér…
Mint, hogy fölösleges vitákban bizonygassam...
Az igazam…

                                                 €$@ß@

2017. május 2., kedd

Boldog párkapcsolat...





A tudósainknak, hogy mire nincs energiája... 
Egy egyetemi tudóscsoport legújabb kutatása szerint...

Shakespeare Rómeója mindenben tévedett...

Szerelemünk viszonzásának kiváltó oka...
Nem a Nő szépségében rejlik...
Amely féltékennyé teszi a Holdat...
Nem a szemeiben...
Melyekben felragyognak az égbolton a csillagok...
Hanem egy sokkal prózaibb adottságunkban...
A testmagasságunkban...

A kapcsolat tartóssága és produktivitása...
A nő és a férfi magasságának arányán alapszik.

Ha az 1595-ös évek tájékán...
Rendelkezésére álltak volna a modern tudomány eszközei...
Talán erre Shakespeare is rájött volna...
S ki tudja, akkor is rímekbe foglalta volna-e...
Rómeó és Júlia szerelmes érzéseit..?

A bűvös formula pedig 1:1,09.hez...

Egy 180 centis férfi akkor választ a legjobban...
Ha 165 centis nőt választ párjául. 
Ez az arány vésődött, be agyunkba fejlődésünk folyamán.
A genetika sok mindent megmagyaráz...
A wroclawi tudós antropológus... 
Aki elméletét kifejtette a londoni Royal Society-ben... 
Így érvelt...
Az emberek születésükkor már be vannak programozva...
Egy meghatározott magasságú partner kiválasztására.

A nők előnyben részesítik a náluknál magasabb férfiakat...

Egy relatíve magasabb férfinak...
Nagyobb sikere van az utód nemzésében. 
Az általa megvizsgált 600 nő és férfi ideálisnak tartotta...
Az 1:1,09 arányt. 
A 19-50 év közötti kiválasztottak közül...
Enyhén kisebb különbséget még elfogadhatónak tartott...
A nők 24, a férfiak 35 százaléka.

Kivételek persze itt is vannak. 

A különösen magas vagy különösen alacsony férfiak és nők....
Más arányra törekszenek. 
A nagyon magas nagyon alacsonyt...
A nagyon alacsony pedig nagyon magas párt keres...

Abban a reményben, hogy az utódok átlagmagasságúak lesznek. 

A nagyon magas nők kompromisszumot kötnek az utód érdekében...
S ők, sokkal alacsonyabb társat keresnek. 

Ez az ösztön megvan az emberben az idők kezdete óta...


                                             €$@ß@




2017. április 29., szombat

Válaszd a kötődést...





Mondd, párkapcsolatban élnél...
Vagy inkább kötődnél valakihez..?

Érdekes kérdések ezek...

Mert miről is szól egy kapcsolat..?
A saját döntéseinkről...
Akarom-e a Másikat, vagy sem..?
Amikor ilyen kérdéseken kell agyalnom...
Abban mi az izgalom..?
Vagy miért is kerekedik felül rajta az...
Unalom a másikban való kételkedés...
A bizonytalanság...
Majd szép lassan, minden kapcsolat gyilkosa a bizalmatlanság...
Ezért is mondom...

Akarnunk kell a kötődést választanunk...

Mert, akkor már a kérdés sem merülhet fel, hogy...
Akarom-e a Másikat vagy sem..?
Mivel a döntés, már a gondolat felvetődése előtt megszületett...
Ez az igazi izgalom...

Akarni, hogy az életem részévé váljon...

Reggelente a mosolyára ébredni...
Felemelni, majd mind többé tenni egymást, nap-nap után...
Egy kapcsolat erre sajnos képtelen...
Egy olyan valami...
Amiben folyton-folyvást győzködni kell magadat...
Igen jó lesz, ezt akarom...
Ezt akarod..?
Pedig Te is Én is tudom...
Így nem fog működni...
Én azt akarom, hogy úgy nézzünk egymásra...
Kérdés se merüljön fel...

Egymáshoz tartozunk...

De tudnunk kell, mennyire törékeny minden, ami mögöttünk lapul...
S pont emiatt ragyogjon a szemünk...
Éreztetnünk kell, hogy több a másikunk, mint aminek érzi magát...
Jóval több...
Mert csak így tudunk menni előre...

A kötődés szétszakíthatatlan...

Kísértésnek nincs hatalma felette...
A köztünk lévő áthatolhatatlan milliónyi szál szövi össze az életünk...
Mert a kötődés nem ismeri a féltékenységet, taktikát...

Csak az őszinteséget...



                                  €$@ß@