Semmit sem szabad várni a világtól... Attól se, akit szeretünk... Attól se, aki Bennünket szeret... Sokan azt mondják, úgy élj... Mintha minden napod az utolsó napod volna... Pedig, nem úgy kellene... Úgy kellene, mint akinek már meg kellett volna halnia... Akinek már az orvos is megmondta... Három nap az élet az életed... S ő megéli a negyediket, az ötödiket, a sokadikat is. Mert aki már lemondott, az nem vár már semmit... Annak minden perc ajándék. Ha szeretsz se várj Tőlem semmit... Met ha szeretsz, Napod legyek... Amitől örömmel veszed a mégoly gyenge téli sugarat is... Ne várj tőlem semmit... Örömed legyek Neked... Az, hogy vagyok, hogy Érted vagyok aki vagyok... S Én majd megpróbálok világítani Neked.
Amit egyszer elhatározunk, azt nem szabad feladni... Mert attól a dolgok, még ugyanúgy mennek tovább... S különben is ki az aki azt akarja, hogy a legnagyobb ellensége... A saját tehetetlensége legyen.
Feküdj le egyszer, csak úgy egymagad... Nézz fel az égre, s engedd el magad. Hagyd, hogy egy csillag messzire repítsen... Hagyd a szíved, amerre akar arra vigyen. Öleld át most azt, akit szeretnél... Tedd azt amit amúgy, sohasem tehetnél. Mert egyszer lehet, szabad a szíved igazán... Egyszer, egy romantikus csillagos éjszakán.
A változás ami után sóvárogsz, nincs messze Tőled... Mivel nem rajtad kivül, hanem Benned van.
Lehetnél a minden, ami nincsen... A szó, ami mindig kimondható... Lehetnél ölelés, örök pillanat... De most elég volna, egy simogató mozdulat. Lehetnél válasz a kérdésre... Amit nem kell megmagyarázni... Lehetnél könnycsepp az arcomon... Tudod... Van, hogy nagyon tud fájni. Te vagy a kezdet, s Te vagy a vég... Minden pillanat, ami jöhet még... Te is jöttél... Én is jöttem... Nem csak Te, Én sem jöttem könnyen. Mint a mesében, ott van a szemedben... A csend, néma ígérete, a szerelem (holt) tengere... Oda csak az jut el, aki el sem indul... Csak az érti, aki kérdés nélkül kérdez. Az mondja a legszebbet... Aki hangok nélkül szólal... Hát, Te legyél nekem az utolsó mondat... Szívemben a legmélyebb sóhaj.
Ha választanod kellene, Te mit választanál..? Az elnézést, vagy a szigort..? Én az elnézést, mert az időt ad az embernek, hogy megváltozzon... S nem a szigort, amely rosszabbá teszi a másikat... Főleg nem a siettetést... Amely köztudottan, nem vár megbánásra.
Ha a szemeidbe nézek, l átom a tengert... Egy homokpartot, a kék eget, s egy szikrázó napot... Látok csillogó gyémántot, egy gyönyörű smaragdot. Mikor a szemedbe nézek, Magamat látom... Mosolyogni l átom, ölelő karodban m egpihenő lelkem. Látok egy új világot, m ely eddig csak álom volt... S látom az utat, m ely a jövőnkbe tekint. Szemeidben egy világ mosolyog vissza Rám. Mikor a szemeidbe nézek, t estünk egyé vál... S a mámor hevében, h angunk az égbe száll.
Mindent meg kell tapasztalnunk... Nem az utolsó virágszirom, hanem az egész virág... S minden leszakított szirma, egyformán fontos. A tévedés is fontos... Mint ahogy fontos a kiábrándulás... A találkozás és az elválás... Fontos a boldogság, fontos a boldogtalanság... A szenvedély a közöny... Az árulás a bűnbánat... A gyötrelmes egyedüllét, s egy elviselhetetlen kapcsolat... Az elhagyás a visszatérés... A hűség, és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos az életünkből. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Éreznünk kell a súlyát... De legyen elég, mindent csak egyszer...
Nem az a fontos, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködöm a naplementében. Hanem az, hogy ül-e Mellettem valaki.
A múltunk, ne határozza meg azt, akik vagyunk... De része legyen annak, akivé válni akarunk.
VIDEO
Ember, k elj fel, t udod, hogy várnak Rád... Új dalt f orralt Benned aki mindent lát. Szétfolyt, a mi rég volt, m ostanra senki sem értené. Kezdet, v égzet, e gyik sem rejtély már... Nyersebb v erset, m ár nem dalolhatnál. Nincsen más, csak a hit és a dac... A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz. Mindig a fénybe nézz... Mert szebbet még soha nem láttál. Biztos a fénybe érsz... Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál. Még bírnod kell, n em felejtheted el... Hogy az a nyughatatlan szív, l obog Benned. Éltet a lélek, d e közben a vágy eléget... A tenger e gyszer elnyel, d e hagyj itt egy szép emléket. Nincs is más, csak egyetlen dal, a mit mindenhová hordasz magaddal. Mindig a fénybe nézz... Mert szebbet még soha nem láttál. Biztos a fénybe érsz... Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál. Még bírnod kell, n em felejtheted el. Hogy az a nyughatatlan szív l obog Benned.
Sikeres akarsz lenni, vagy boldog...? Boldog vagyok, mert azzal élek, akit szeretek... Nem adtam el a lelkem se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének. Boldog vagyok, mert szabadon élek, szabadon döntök. Olyan munkát végzek, amelyben jól érzem Magam... Annyit dolgozom, amennyi még jólesik... Annyit alszom, amennyit a szervezetem követel. Nem ugrálok másoknak... S látom a munkaidőm végét. Boldog vagyok, mert nem irigylem a gazdagok sikerét. Elhatároztam és tudatosan vállaltam a vagy-vagy kérdést... El tudtam dönteni, hogy jól akarok élni, vagy jó életet akarok élni.
Vannak gondolataim, melyeket Magamban... Vagy a Blog piszkozatai között őrzök. Nem azért, mert nem igazak... Vagy szégyellnem kellene őket. Mindössze azért, mert még nem érkezett el az idejük. Szeretném, ha más is ismerné őket, de nem lehet. Még nem lehet. Feszítenek, kitörni vágynak, de uralkodom felettük. Még nem engedhetem szabadjára őket. Tudom, hogy igazak... Tudom, hogy szépek... S tudom, hogy a valóságról szólnak. Egy későbbi valóságról. Akkor kell kimondanom őket.
Ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak vagy gondolnak Rólad. Csak és csak is így élheted, a Saját Életed.
Amíg egy ember is akad, aki szívéből szeret… Ne mondja senki, hogy nincs értelme az életnek. Rohanhatnak feletted, azok a gyönyörű évek… Csak Ő Melletted legyen, s érezd melegét kezének. Érte még fáradtan is, érdemes reggel felkelni… Mert van kinek, azt az illatozó kávét az ágyába vinni. De ha mégis, magányossá változik a sorsod… Ha a gondot, mint kéretlen terhet egyedül hordod. Meglásd, nem csak nehézséget, de erőt is ad hozzá az élet… De csak akkor, ha megtalálod mindenben a szépet. Látod, a nap Rád is ugyan úgy süt, mint másra… Arra ne is gondolj, hogy itt az idő az elmúlásra. Nem csak a palettán van fekete és fehér… Ez a két élettelen szín, mint a mulandóság, mindenkit elér. Mint ahogy nincs tűz, mely örökké lobogna… Ne hidd azt, hogy fényét más világok felé ontja. Lásd folyó sincs, mely örökre megmarad… Van, ami miattunk, de előbb-utóbb minden forrás elapad. Nincs és nem is volt olyan érzelem, mely örökké él… A harag is érzelem, hidd el, idővel megbékél. Mint ahogy, nincs az a szerelem, ami el nem vetél… A gyűlöletet is, elkoptatja a szél. Öröm, melyet nem fagyaszt jéggé a tél… Bánat, melyből nem űz gúnyt a remény. A fényünk egyszer kialszik, de a sötétség sem örök… Élet és halál, lásd ők is csak eszközök. Mert mindig is volt és lesz változás… Ő az egyetlen, mely mindig tombol szüntelen. Ami meg nem alkuszik soha, hiába hiszi a sok ostoba… Minden, mi létezik, örökre úgy marad. Mert bármit is teszünk ellene, mindig lesz új a nap alatt.
Szeress szenvedéllyel… Minden bizonnyal több fájdalomban lesz általa részed, mint örömben. De Mi mégsem akarunk, lemondani erről az élményről. Mert aki sose szeretett igazán, az nem is fogja megtudni, mi az Élet.
Figyelj Kedvesem... Mikor Rád tekintek, nem csak Rád tekintek. Ott van körülöttünk a világ, mi közben ott vagyok melletted Én. Nem csak nézlek, érezlek, átérezlek. Te ott vagy, egy képzeletbeli kör közepén. Milyennek látom a világot..? Olyannak, amit Te sugárzol a világ felé. Ragyogj, s akkor a világot Én is ragyogni látom... Mert ha felhő takar el, akkor számomra is sötét lesz. Van, hogy féltelek a világtól... Mert Te a világot, magadban hordod. Ha csak Engem látnál, Engem hordoznál Magadban... Akkor azt sugároznád, ami belőlem árad... Örökké ragyognál.
Átlátszó gondolatok...
Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt... A dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás... Nem elemezhetünk ki mindent százszor... Ami megtörtént... Ki miatt..? Miért..? S hogyan alakultak igy a dolgok..? Tudod Kedvesem... Néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket... Hisz rég elvesztette a jelentőségét. Néha félre kell dobni a büszkeségünket... Belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani... Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel.
Átlátszó gondolatok...
Ha egyszer még is úgy érzed, hogy ki akarsz sétálni az életemből... Szólj és Veled megyek.
Átlátszó gondolatok...
Milyen is lehet az igazi szeretet..? Olyan talán, ami mindent megbocsát..? Vagy talán az igaz szeretet nem hagyja magára a rosszat..? Próbál javítani rajta..? Nem, hiszem..! Az igaz szeretet nem megbocsátja a rosszat... Nem kitart fájdalom árán is a rossz mellett... Nem javítani akar rajta. Az igaz szeretet a rosszat is megszereti, m ert ahhoz a másikhoz tartozik. Hiába látja az egész világ rossznak, keserűnek... Neki akkor is a legjobb marad, míg világ a világ.
