Az igazi művészet...

Kedvesem...

Nem az volt művészet, hogy megtaláljalak, majd megkedveljelek...
Sokkal inkább annak mondhatóbb, Téged megismerni...

Hibáiddal együtt elfogadni...

S éppen azért, vagy annak ellenére...

Szeretni, szeretni, szeretni...

                              €$@ß@

Csak vártok...

Ne arra várj, hogy rád írjanak. 
S Te se arra várj, mikor szánod rá magad, hogy rá írj.

A gépeitek előtt ültök és vártok, csak vártok...

Blogokat olvasgattok...
Mint akik félnek kimondani saját gondolataitokat...

Ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnétek.

                                  €$@ß@

Melletted...

Melletted ébredek minden reggel...

S csak nézlek, mikor nyújtózol egy nagyot…
Ásítozol, félálomban megölelsz, s hozzám bújsz.
Mindezt Én már ébren, éberen nézem végig.
Kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit…

S a fülembe dorombolsz, mint egy cica.

Ott vagyok melletted, mikor kijössz a zuhany alól vizesen…
Pucér tested mögé állok, és a nyakadat puszilgatom…
S akkor is, mikor a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.

Ott vagyok melletted és nézem, miként tekintesz rám.

Melletted vagyok, miközben a TV agybutító műsorait nézzük…
Hozzád bújok, akkor is, amikor semmi dolgom sincs.
Melletted vagyok, miközben nevetsz…

Mert jó veled, egymás butaságán nevetni.

Melletted vagyok minden este és reggel…

Jó melletted elaludni, hozzád bújni… ♥

                               €$@ß@

Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...

Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.

Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.

Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
 

                              €$@ß@

A fal...

Építettünk egy falat magunk köré...
De nem azért, hogy kizárjunk mindenkit....
Hanem azért, hogy lássuk...

Ki szeret minket annyira, hogy megmássza.

                                      €$@ß@

Nő...

Nekem kellett egy Rosszlány...

Aki miattam lett Jólány...

Mikor mellettem van Széplány...

Móka közben olyan, mint egy Kislány...

Az élettől lett Nagylány...

S a szerelemünktől vált azzá, ami...

 Nő..!

                              €$@ß@

A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@

Rednex...

Táncolunk, mert még mindig a Tánc az Életünk...

S mielőtt azt gondolnád...
Csa azért, hogy egy bizonyos pontra megérkezzünk a táncparketten...
Óriásit tévedsz..!

Egyszerűen azért, mert minden lépését élvezzük, míg odaérünk.

                                          €$@ß@

Ha rászolgáltunk...

Életünk legszebb, legfurcsább dolgait, nem érinthetjük a kezünkkel…

Csupán a lelkünkkel.

Mivel, Ők érintenek meg minket…

De csak akkor, ha kiérdemeltük, ha rászolgáltunk.

                                            €$@ß@

Átölelve...

Kedvesem...

Megfigyeltem az alvási szokásaidat.

Mikor a hasaddal lefele fekszel le aludni…
Jóízűeket alszol, úgy mint aki szeret nagyokat aludni.

Mikor többnyire a hátadon fekve töltöd az éjszakát…
Nyugtalanul telnek az éjszakáid, mint aki álmában is gondolkodik.

Viszont amikor az oldaladon fekszel le…
Te is arra vársz, amire Én, hogy hátulról átöleljelek.

                                                €$@ß@

Azt, és csak is azt...

Azt, és csak is azt szeretjük igazán...

Akiben az álmunk a valósággal egyesül...

                         €$@ß@

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

Ez a nap, sokaknak olyan mint a többi...
De az emléke, a holnap poharát tölti.
Bár a holnap, most még csak álomvilág...

Ám a pillanat itt van, mosollyal figyel Reád.

Hogy legyen erőd, legyen hited...
Amíg utadon terhedet viszed.
S tudj nevetni, játszani örömmel...

Mert a holnap, Neked szeretni jön majd el.

Napnak sugarával, záporral, szivárvánnyal...
Szívedben tűzzel, kertedben száz virággal.

Mert van aki szeret...

Mindig ott lesz Veled.

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

 

                              €$@ß@

Lélekben és pőrén...

Mi virágot ültetünk unalmas konyhakertünkbe...

S hiába is mondanák mások...
"Az nem odavaló, mit képzelnek ezek”
Nem érdekelnek, földhöz bilincselni próbálók gúnyos köpködései...

Felszállunk úgyis, lélekben és pőrén...

Mezítelen lebegtetve önmagunk a világ elvárásai felett…

                                    €$@ß@

Az ötödik elem...

Szeretlek...

Mint a folyó…
Simogató habjaiddal, kövön csobbanó.

Mint a szél…
Kérges tenyeremmel, koronád borzoló.

Mint a föld…
Ízekre szaggatva, érzem merre lépsz.

Mint a tűz…
Hamuvá perzseled, testem szövetét.

Mint a lélek…
Nem tudni, mettől vagy Te, s Én meddig érek.

                                   €$@ß@

Előbb belül...

A harmóniát, előbb teremtsd meg magadban...
S csak utána próbálkozz, magad körül megteremteni.

                      €$@ß@

Nehogy...

Fiatalon attól félünk, nehogy ostobának nézzenek...

Felnőtt fejjel pedig attól, nehogy tényleg azok legyünk.

                                 €$@ß@

:)

Szivárványba mártom ecsetem...

S azzal festem ki a lelkedet.

                                             €$@ß@

Amilyen igazából...

Mikor az ember visszanéz magára...

Milyen is volt régebben...
Azt veszi észre, hogy két emberré vált.
Az egyik az mélyen benne él...

Amilyennek lennie kéne.

A másik meg...

Amilyen igazából.

                    €$@ß@

Magyar vagyok...

Magyar vagyok...
Legszebb ország hazám, az öt világrész nagy terűletén.

Egy kis világ maga...
Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc...
Amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl.

És rónasága...
Mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok...
Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai.

Ajkamra fel-felröppen a mosoly...
De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm, legjobban festi képem...
Magas kedvemben sírva fakadok.

De arcom, víg a bánat idejében...
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok...
Büszkén tekintek át a multnak tengerén.

Ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát...
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk...
S nem mienk volt a legkisebb szerep.

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk...
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok... Mi mostan a Magyar..?
Holt dicsőség halvány kisértete.

Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar...
Ha vert az óra odva mélyibe.

Hogy hallgatunk...
A második szomszédig alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink...
Kik reánk készítik a gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok...
S arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hogy Magyar vagyok.

Itt minálunk nem is hajnallik még...
Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon...
El nem hagynám én szűlőföldemet.

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom...
Gyalázatában is nemzetemet..!