Legalább egyszer...

Tudsz e úgy szeretni..?

Mint alkonyát a Föld...
Forrását a tó...
Tisztán...
Nem hazudva...
Odaadón tenni...

Ne válhasson Benned hamissá a jó.

Gyengéden...
Mint a fény...
Földjét simogatva...
Virágzó dombok oldalán...
Égve...
Mint a tűz fellegekbe törve...

S elhamvadni, mint a gyertyaláng.

Őrülten...
Miként szél csavarja a fákat...
Gondolkodás nélkül...

Ahogy Belőlem fakad minden szó.

Várni nappalokat...
Vágyni éjszakákat...

Miként édes vizét viszi a folyó.

Sosem félni a mát...
Akarni, minden holnapot...
Épp, csak Egymásért...
Önzetlenül...
Lenni lélek-csupaszon...

Mert Önmagad adhatod.

Legalább egyszer...
Még egyszer...
Tudsz e úgy szeretni…
Ahogy Én szeretlek...

Jobban úgy sem tudnál...

Hidd el, tudom...
S nem is kívánhatom...

€$@ß@

A végzetem...

 

 

 

Mint ahogy nem változtathatom meg a végzetem...

 

Úgy nem is menekülhetek előle.

 

Volt idő, míg abban a tudatban éltem...

Minden egyes, jó mederbe terelt sorssal együtt...

Valahol, valamikor...

 

Én is több leszek...

 

De már tudom...

Ez nem teljesen fedi a valóságot...

Mert lehet...

A szemeitekben többnek látszom...

Viszont Belőlem, minden egyes alkalommal...

Eltűnik a lelkem egy kis darabja...

Beleköltözik abba a lélekbe...

 

Akiért, vagy amiért oly sokat tettem...

 

De akkor, mi marad Nekem..?

Azzal ki törődik..?

 

 

                   €$@ß@

 

 

€$@ß@...

 

 

Miért gondoljátok még mindig…
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy…
 
Fenntartások nélkül engedjétek szerettetni magatokat..?
 
Bátorság..?
Majdhogynem hősiességként fogjátok fel..!
Az a baj…
 
A legtöbbetek, nem tud szeretetet adni…
 
S attól is fél…
Ne, hogy véletlenül szeretetet kapjon…
De mitől is féltek..?
Gyávaságból, hiúságból…
Esetleg a bukás félelmétől..?
Mi szégyenkezni való van azon, hogy…
 
Odaadjuk, vagy kiadjuk magunkat egymásnak..?

Vagy, hogy eláruljuk titkainkat..?
Azt a szomorú, emberi titkunkat…

Igen is szükségünk van gyengédségre…
Mert nem tudunk létezni nélküle.

                           €$@ß@

Mint én...

 

 

 

 

 

Ha kitör a vihar...

 

Mindenki a természete szerint cselekszik.

 

Fogalmazhatnám az alábbiakat, kicsit durvábban is...

De nem teszem...

Pedig számos rokon értelmű szavunk áll rendelkezésre...

Az alábbi emberi tulajdonságok jellemzésére...

 

Most még is, legyen elég csak ennyi...

 

Van, ki elnémul a félelemtől...

Van, ki menekül...

Van, ki elbújik... 

De mindig akad olyan...

 

Aki szárnyát kitárva, sasként szárnyal a szélben.

 

 

 

                                          €$@ß@

 

 



Álmodban az álmomban...

 

 

 

Ha nem tudsz éjszaka aludni...

Az csak azért van...

 

Mert az Én álmomban, ébren vagy...

 

 

                                   €$@ß@

Ami Te vagy, s ami Én vagyok...

 

 

 

 

 

Kezem, kezedhez érkezett…

Éltető, meleg, puha, örök...
Lángolás, tűz, csodás örömök...
Kérdések, beszélgetések…
Végtelen mosolyok...
Mámorító illatod…
Csillogó szemed, éjszakák, nappalok...

Ami Te vagy, s ami Én vagyok...

Nem ígéretek, csak napok, mik egybe tűnnek…
S hisszük, soha meg nem szűnnek…
Nappalok, éjszakák, csókok, ölelések...
Mikor kezed kezemhez...

Megérkezett.

 

 

                           €$@ß@

 

Köszönöm...

           

Köszönöm...

 

 





                

 

 

 

Újra itt a napja, mikor a világra jöttem...

Minden évben megtalál...

Próbálnek Én...

De előle ez idáig, hiába szöktem....

Minden évben egyre több a gyertya a tortámon...

De úgy érzem, még gyerek vagyok...

Ezer kalandot várok...

                                    €$@ß@

Kívánom...

 

 

 

 

 

Váljon valóra az álmod...

Kérdéseidre a választ megtaláld...
Legyen erőd egyformának lenni...
Ne csak hidd...

Lásd mindenkiben a csodát...

Ne félj..!
Ne legyen Benned annyi kétely...
Merj hinni, bízni, remélni...

Emlékezni, arra aki fontos...

Szavak nélkül...
Segíteni...
Csak előre, előre menni...
Felfedezni, magadban azt...

Mit e vers írója, Benned lát.

Észrevenni az észrevehetetlent...
A bonyolult dolgokban az egyszerű megoldást...

Elfogadni, amit az Élet Rád bízott...

Tanuld újra a Benned rejlő, régi tudást...
De a birtokolhatatlan dolgokra is vigyázz.

Nagyon vigyázz...

€$@ß@

Nagy utazás...

Elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent..?
Mindent ami biztonságot nyújtott..?
Lehet az bármi...

Egyszerűen csak indulj el..!

S meglátod...

Megtalálod Önmagad.

S most ne feltétlenül, egy igazi utazásra gondolj...
Inkább egy olyan belső utazásra...
Utazásod során tekints mindenre kicsit másképp...
Valahogy úgy...

Mint a kirakósod egy darabjára...

Fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna.
Készen állsz arra, hogy...
Egyszer és mindenkorra elfogadj...
Néhány kellemetlennek tűnő igazságot Magaddal kapcsolatban..?
Mert ha igen..?

Akkor biztosan megleled, amit kerestél..!

                                        €$@ß@

 

 



Barátság extrákkal...

       

Egy film....

 

Amit mindenkinek látnia kell...

 



   

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=xS60gdPC1ms&feature=youtu.be

 

 

 

                                                                 €$@ß@

Te vagy gyönyörű...

Tudod Kicsim...

Nem az arcodba lettem szerelmes...
Hanem, abba a mindig változó kifejezésbe...
Ami rajta ül.
Nem a hangodba...
Hanem, amit mondasz...
S ahogy lekötöd a figyelmem. 
Nem, ahogy kinézel ebben a testben...
A testedben...
Hanem, amit teszel vele.
Ugye...
Most már érted...
Miért lett a címe ez..?

Te vagy gyönyörű...

                     €$@ß@

Hát lásd...

 

 

 

Hány eltévedt érzés, kettétört szó...

Túlhajszolt álmok, ez nem lesz így jó.

S ez így, most jó..?

Te kitől kérdeznéd..?

Melyik szó mit jelent..?

Felráz minden reggel, mikor rád néz az ég...

Nem kérdez semmit, nem bánt, nem szól.

Mondd, mit lát..?

Mondd, kit lát..?

Jobb embert várt..?

Minden reggel más, a lélegzet a szó...

De az érzés ugyanaz, élni őszintén jó.

Csaltak, vagy Te csaltál..?

Nem kértél, nem vártál..?

Sorsunk is más..?

De benn egy hang motoszkál...

Nem kérdez, Rád szól...

 

Álarcod meg kell, hogy lásd.

                                       €$@ß@

Mert így szokás...

Azt mondják...

Új Életet kezdeni...

Megfogadni magunkban valamit...
Mélyen, a szívünk a lelkünk mélyén...

Sosem késő..!

Nem kell hozzá semmi...
Főleg nem egy Új Év kezdete...
Mert az akkor tett fogadalmak...
Hamisak..!
Csak egy hirtelen...
Mámoros állapotban született felindulás az...
Ami erre késztet minket...
Más is ezt teszi...
Nekünk is...
Valamiért...
Kell..!
Így szokás...
Pedig ez butaság...
Az Igazán Nagy elhatározások...

Bennünk születnek...

Nem kell róla tudnia senki másnak...
Csak Önmagunknak...

Így nem tartozunk elszámolással...

Senkinek...

                       €$@ß@

A bizalomról...

 

 

 

 

 

 

A bizalom, életbevágóan fontos...

 

Egy Igazi...

Szeretettel teli kapcsolatban.

 

Bizalom nélkül gyanakvóvá, nyugtalanná válunk...

 

Teli előítélettel, félelemmel...

S úgy érezzük, lélektani csapdába kerültünk...

Olyan érzés ez...

Mint amikor nem hagynak szabadon lelegezni...

 

S érzelmileg meg akarnak fojtani.

 

Lehet valakit igazan szeretni...

Ha nem bízunk meg benne teljesen..?

Hát...

 

Nem igazán..!

 

Viszont, van egy egyszerű módja annak, hogy eldöntsük...

 

Megfelel e nekünk a leendő párunk, társunk..?

 

Csak meg kell kérdezni magunktól...

 

Féltetlenül és teljesen megbízom a partneremben...?

 

Ha a válasz...

Nem..!

Akkor alaposan el kell gondolkodunk...

 

Mielőtt elköteleznénk magunkat.

 

 

                             €$@ß@

 

 

 



Mindig...

Szeretlek akkor is...
Amikor, lehet meg sem érdemled...
Mert tudom...

Akkor van a legnagyobb szükséged rá...

 

                                    €$@ß@

Édesanyádnak... :)

 

 

 

 

 

 

Csak addig menj haza...

Míg haza várnak...

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak...

Amíg könnyes szemmel várnak haza Téged...

Amíg nem kopognak üresen a léptek.

Addig menj haza, amíg haza mehetsz...

Amíg neked suttognak a hazai szelek...

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak...

Nem engednek tovább...

Vissza - vissza tartnak..!

Két karod kitárva...

Ahogy a szél, neki fut a fáknak...

Vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

Elmondhatod neki a Jót…

De a rosszat el ne mondd..!

Ne tetézd azzal, nagy kazlát a gondnak..!

S ha majd az a ház. már nem vár haza Téged...

Mikor üresen kopognak a léptek...

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak...

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted...

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

De addig menj, ne gondolkodj máson...

Amíg haza várnak...

Míg vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

 

Ez így igaz...

 

 

 

 

 

 

Zene és a belőle megszülető Tánc nélkül...

 

Az Életünk...

 

A Teremtés legnagyobb tévedése lenne.

 

 

                             €$@ß@

 

Minden mást...

Homlokot csókol a Barátság...

 

Ajkat a Boldog Szerelem...

 

Tenyeret a remegő Vágy...

 

Minden mást az Őrület...

€$@ß@

Kérdeznéd..?

Ha kérdeznéd..?

Miért ragaszkodom ennyire Hozzád..? 

Lehet...

Csak magamban válaszolnék...

Talán ezért...

Talán másért...

De egy valamiért, biztosan...

Te voltál az...

Aki megmutatta azt a világot...

Ahol érdemes szeretni...

                      €$@ß@

Hozzád...

Fáj, a                hiányod

bárhogy is            palástolom...

Érintésed s az édes, huncut mosolyod.

Vigyázom a parazsat, az égető szavakat.

Távol vagy..! Érzem, gondolatod követel...

Mint a vonat, zakatolva, úgy távolodtál el...
Magad mögött hagyva, a havas tájakat...

Erdőket, bokrok, minden álmunkat...

Kerekek csattogva egyre dalolják

Szavaimat, miket itt hagytál.

Szeretlek, érezlek, ölellek

Ölellek, ölellek, ölellek

Vágyakozva tekintve

Utánad a távolba.

Érintésed mit

szívemben

hagytál

izzón

szóló

dal
.
.
.

 

                                                   €$@ß@