Kalandor...

https://youtu.be/2vnhY_JqPXs

Vesszők helyett néha, pontot kell tenni...

Ha hátrálnál inkább, csak előre menni...

Kéne, mert vágyakból nem épült semmi...

Nem kell csak bátorság, egy kis mákszemnyi...

Hát hajózzunk együtt most, kalandor szívek...

Majd rájövünk egyszer, hogy nehéz az élet...

De annak éljünk, hogy lesz majd még egyszer...

Elképzelt hajnalból, valódi reggel...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Lesznek még felhők, és lesznek még rossz álmok...

Mégsem kell félned most, én mindig itt állok...

Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal...

Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal...

Hát most még ülj mellém, csendben a tornácra...

Hallgasd, a szél hívja, fák lombját násztáncra...

Ennyi csak, fényűzés, többé már nem kell...

Mert így lesz a hajnalból, valódi reggel...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

                                                               €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 8. fejezet...

Már annyiszor próbáltam...

Az előző kifogásod egyenes következménye... 

De nevezhetném így is...

Ez a te következő lépcsőfokod...

A kudarcokba való belefáradás...

Mert amikor, a bukástól való félelmedet legyőzve...

Hajlandó voltál belevágni a céljaid megvalósításába...

Könnyen jutottál el oda, hogy...

Néhány sikertelen próbálkozás után feladd...

Gondolj csak a fölösleges fogadalmaidra...

A soha el nem végzett képzésre, vagy inkább tanfolyamra...

A félbehagyott fogyókúrákra...

Vagy a tönkrement kapcsolatodra...

Hiába is tagadod, ez bizony az volt...
Mert ha valami elsőre nem sikerül...

Vagy esetleg két vagy három próbálkozás után sem...

Akkor az a fejedben már teljesen elérhetetlennek tűnik...
Pedig van valami nagyon hasznos a kudarcokban... 

Amiről sokan elfeledkeznek... 

Ezek a legjobb tanítóink... 

Jegyezd meg ezt a pár mondatom...

Mindegy mennyiszer próbálkozol... 

Mindegy hányszor buksz el... 

Nem számít... 

Próbáld újra..! 

Bukj el újra..! 

Bukj el még jobban..! 

Én soha nem tanultam annyit a sikereimből... 

Mint a kudarcaimból... 

Így, sajnos vagy nem, de belőled is tanultam...

Épp ezért nem is cserélném el semmire sem a kudarcaimat...

Nélkülük sikereim sem lettek volna soha... 

Minden egyes kudarcod értelmet nyer...

Ha tanulsz belőlük... 

Fejlődj, és próbáld újra...

Egészen addig, amíg el nem éred a célod...

De ésszel...

S ne eszetlenül, mint ahogy eddig tetted...

                               €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 7. fejezet...

Mi van, ha nem sikerül..?

Mi lenne..?

Semmi...

A kudarctól való félelmed...

A megfelelési kényszerhez hasonlóan...

Egy gyermekkorodban beléd nevelt tulajdonságod...

Mint mindenki másnak...

Vagy siker, vagy kudarc...

Ezt tanultad te is én is, sőt mindenki...

Erre épül az egész kibaszott oktatási rendszerünk...

S nagyon sok szülő nevelési stratégiája... 

Ha valami nem sikerül, büntetés jár érte...

Miért is..?

Csak, hogy az élet nem így működik... 

A siker és a kudarc valójában nem két különböző út...

Mindkettő ugyanazon az úton található meg... 

Valódi, jelentős és tartós sikert...

Minden esetben kudarcokon keresztül tudsz csak elérni...

De neked ezt, mint sportolónak, tudnod kell nagyon is jól...

Mi lett volna, ha annak idején kisbabaként...

Az első pofára esés után feladod..? 

Még mindig kúszva közlekednél egy rácsos ágyban..? 

A kudarc jó...

Nem kell félned tőle... 

Csak annyit jelent...

Van hová fejlődnöd... 

Bukj el nyugodtan aztán kelj fel és haladj tovább a siker felé...

Nekem elhiheted...

Mindig megéri...

                                   €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 6. fejezet...

Már túl késő...

De, mihez is..?

A még korai, típusú kifogásokból...

Gyakran születik meg, a már túl késő...

A halogatásodból lesz az utólagos sajnálkozás...

Persze az is elképzelhető...

Nem csak halogatásról van szó a te esetedben...

Egyszerűen most jutottál el életed azon szakaszába...

Amikor egy új lehetőség adódott...

Általa egy új cél jelent meg a szemed előtt... 

De már túl későnek érzed az alkalmat..?

Bár, szerintem a túl késő...

Nálad inkább, a nincs hozzá kedvemmel egyenértékű...

Öreg nem vagy, gyenge sem... :)

Vagy másokhoz képest...

Lemaradottnak hiszed magad ahhoz, hogy...

Végre megvalósítsd az álmaid..?

Pedig amikor az álmaidról van szó...

Akkor nem számít, mások hol tartanak a sajátjaikkal...

De még az sem...

Te magad milyen határidőt képzeltél korábban önmagad számára...

Egyedül az számít, ha befejezed végre a telefonod nyomkodását...
Felállsz...
S elkezdesz-e igazán élni...

De az élni, már ne azt jelentse, amit eddig annak hittél...

Mert amíg van akár egyetlen ember is...

Aki 85 évesen kezd el rendszeresen sportolni...

Vagy 105 évesen korosztályos világcsúcsot úszik...

Addig a már túl késő jellegű kifogásod...

Egyszerűen nevetségesen hangzik... 

Ahhoz, hogy most elkezdd, soha nem késő...

Viszont ha csak holnap kezded el, az lehet, hogy már késő...

                                 €$@ß@

A harmadik fél tényleg jobb, vagy csak egy álszent pótlék..?

Voltam már harmadik fél egy kapcsolatban... 

Pofátlanul én kavartam fel az állóvizet... 

De ahova befértem harmadik személyként...

Ott már valami rohadt...

Most viszont egykori harmadik félként fogom elmesélni...
Az Én volt harmadik felemnek...

Miért ne bízz mindig a pótlékként funkcionáló plusz szereplőben... 

Először tisztázni szeretnék valamit az elején... 

Harmadik félről nem csak akkor beszélek...

Ha a páromon kívül valakivel összejárok...

A párzást gyakorolni vagy romantikázni...  

Harmadik fél lehet bárki...

Aki egy olyan funkciót pótol, amit a páromtól szeretnék megkapni...

Tehát, amikor leülök Massenger elé a tiszteletbeli "Hugomnak"...
Vagy Neked kiönteni a lelkem...
Azért, mert életem párja történetesen nem akar meghallgatni...

Vagy a homokba dugja a fejét...
Akkor már el lehet kezdeni gondolkodni...

Ugye mennyivel másabb ebből a perspektívából..? 

Sok ember ugyanis hajlamos arra...

Ha hiányzik pár apró részlet a kapcsolatából...
De egyébként minden rendben van...
Akkor nem akarja eldobni az egészet...
Helyette inkább elkezd máshol kunyerálni... 
Olyan ez, mint ha elkérnéd a szomszéd kenyérpirítóját...
Mert a ti konyhátok még nem teljes...

Ugyanis, ha túl sokszor kéregetsz...

S eszed ágában sincs megteremteni a saját kapcsolatodban azt...

Amire szükséged van...
Akkor idővel könnyen megfordulhat a fejedben a váltás lehetősége...
Megjegyezném...

Nem tartozom a sok ember közé...

Sosem tartoztam közéjük...
Harmadik félként az érzelmeim mindig is...

Tiszták és őszinték voltak...

S akkor is, amikor annak a harmadik félnek Én kerültem a célkeresztjébe...
Sajnos, vagy nem...
De Én nagyon szerelembe tudok esni...
S rohadt nehezen tudok kilábalni belőle...

Csak tudod, harmadik félnek lenni jóval komolyabb...

Szórakozni az érzelmeimmel, több mint nettó gerinctelenség...
A Részemről, ezt nem észrevenni pedig több mint vakság...

S itt jöttél képbe te, az Én álszent pótlékom... 

De miért is voltál tökéletes, mint az Én harmadik felem..? 

Mert neked megvolt mindened, ami nekem hiányzott...

Hangsúlyozom, ami nekem hiányzott... 

Nem pedig a valódi tökéletességedről beszélek... 

Ezt viszont addig nem vettem észre...
S nem is akartam észrevenni...
Amíg mellettem volt a párom...

S, hogy miért nem..?

Mert könnyebb volt a reménykedés illúziójában élnem... 

Mint az otthoni problémákon gondolkodnom... 

Ezért istenítettelek, téged aki meghallgatott s kiönthettem neked a lelkem.... 
Aki ráadásként még romantikázott is velem...
A többiről nem is beszélve... 
S közben toltam el magamtól még jobban a párom... 
Te, aki most ezt olvasod, s tanulni akarsz az Én hibáimból...

Félre ne érts... 

Nem azt akarom mondani, hogy ki kell tartani valaki mellett... 

Aki nem akar elég időt és energiát áldozni ránk... 
Eszem ágában sincs erre ösztönözni... 

S mindenféle hülye indokokkal, elfojtani magadban a hiányérzeted...

Én sem tettem, s holnap sem tenném másképp... 

Csak gondolkozz el, hogy kitől mennyit kapsz...

Mert, ha az a másik csak ideig-óráig akar veled maradni...
Mint az Én esetemben...

Neki csak a torta egy szeletét kell tökéletesen elkészítenie... 

Szóval, mielőtt azért az egy szeletért eldobnád a másikat...
Mint ahogy Én megtettem...
Tegyél fel magadnak néhány kérdést...
Nem lehetne inkább a meglévőt helyrehozni..?

Mit akarsz a harmadik féltől..?

A pótlék jobb, mint a párod, vagy csak kiegészíti azt..?

Én is feltettem ezeket a kérdéseket Magamnak...

S a válaszaimat elég ha az Én álszent pótlékom tudja...

Beleégettem egy életre az emlékezetébe...

Ezek megválaszolása után elkezdhetsz gondolkodni...
Továbbállsz vagy maradsz..? 

De hidd el, a legjobb dolog, amit tehetsz, ha valami már menthetetlen...
Az, hogy kilépsz a kapcsolatból, mielőtt egy újba kezdesz... 

Te se tarts több vasat egyszerre a tűzben...

Mert azzal csak a saját lelki szegénységed bizonyítod... 

                                   €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 5. fejezet...

Még túl korai...

Nincs olyan, hogy túl korai...

Ehhez én kevés vagyok...

Vagy túl sok...

Nem vagy egyedül...

Rajtad kívül még nagyon is sokan várnak...

Vársz, hogy úgy érezd, készen állsz... 

Vársz a megfelelő alkalomra... 

Vársz, hogy a körülményeid jobbra forduljanak...

S egyszer csak azt fogod észrevenni, az egész életed várakozással telik el...

Édesanyád volt rá az élő példa...

Tervezgetett, álmodozott, várakozott...

Aztán jött egy stroke a semmiből... 

Túl későn jött rá, hogy amit ma nem tesz meg... 

Azt holnap már nem biztos, hogy meg fogja tudni tenni...

Én az utolsó percig HITTEM benne...

Annyi területet érinthet egy agyi infarktus...

Amivel még teljes életet élhetett volna...

De amennyi meg volt írva, annyi járt neki...

Nem mindig tudsz annyit megtenni egy nap alatt, amennyit szeretnél...

De jó, ha tudod... 

Ha nem haladsz a céljaid felé, akkor távolodsz tőlük...

Az itt töltött időd neked is véges... 

S ez egészen más perspektívát kell, hogy adjon a halogatásaidnak...

Te késlekedhetsz, de az idő nem fog...

Van, hogy tényleg korai még megtenned egy bizonyos lépést...

Vagy meghoznod egy komoly döntést...

De készülni rá bármikor el tudsz kezdeni...

S nem foggal-körömmel, badarságokat beszélve küzdened ellen...

Csak arra figyelj...

Soha ne akarj teljesen készen állni... 

Mert ilyet, jó eséllyel úgysem fogsz érezni... 

Inkább indulj el készületlenül...

Apró lépésekkel, következetesen haladj előre a céljaid felé...

S nem mindenkin keresztülgázolva...

Tudod, annak még sosem volt jó vége...

                                       €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 4. fejezet...

Ehhez béna vagyok...

Ez az egyik legnevetségesebb kifogásod...

Amivel valaha találkoztam... 
Az benne a legviccesebb, hogy általában igaz is...
S pont attól vált igazzá, mivel az agyadban született... 
Mert ha elhiszed magadról, hogy béna vagy valamihez...
Akkor bizony azzá is válsz... 
Ha bemesélnéd magadnak, hogy hülye vagy a matekhoz...
Akkor hamar átvernének a vásárlásnál...
Vagy emlékszel..? 
Az autó vezetésre...

S láss csodát, mikre nem voltál mellettem képes...

Ne ebben a tudatban éld az életed...
Mert akkor tényleg így is fogsz viselkedni... 
S ha elhiszed, hogy képtelen vagy megvalósítani az álmaid... 
Akkor valóban azzá válsz... 
Ezt hívják úgy...

Tanult tehetetlenség...

Mert nem így születtél, csak megtanultál így élni... 
Amikor még pelenkában totyogtál...

Pont leszartad, hogy miben vagy béna...

Vagy mit nem tudsz még megcsinálni... 
Tudod itt a még-en volt a hangsúly... 
Addig próbálkoztál, amíg nem sikerült...
Tudod...

Akik a hegy tetején vannak, nem oda estek...

Nem az a baj, ha alul vagy még...
Hanem az, ha ott is maradsz... 

Ha valami igazán fontos számodra... 
Akkor ne hivatkozz arra, hogy béna vagy hozzá... 

Mert ez nagyon gyenge érv... 

Csak indulj el a cél felé... 
S ha folyamatosan próbálsz egyre jobbá válni... 
Akkor az utad során, fel tudsz szedni minden szükséges tudást... 
Megtalálsz minden eszközt ahhoz, hogy el is érd a célodat...

De ez az út nem vezethet mások kihasználásán keresztül...

Mert az mindig megbosszulja magát...
S a bosszú, mindig csak az egyik félnek édes...

                                       €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 3. fejezet...

Nem is olyan fontos ez...

Persze, minek is küzdjél...

Ha van egy jó kifogásod...

Hiszen annyira nem is vonzó az a cél... 

Régen az volt, de mára meggondoltad magad...

Mert ez így megy, ugye..? 

Eleinte még nagyon vágysz rá...

Aztán csak telik az idő, fogy az energiád...

Egyre jobban elhalványodik a hited...

S végül meggyőződ magad...

Igazából nem is kell ez Neked... 

A meggyőzésben sokszor besegítenek mások is körülötted...

Az a szétrobbanthatatlan hármas...

Emlékszel..?

Használd ki amennyire csak tudod, aztán dobd...

Persze elképzelhető, hogy képes lennél változni...

S így változtak a prioritásaid is... 

Előfordul az ilyen...

Csak a legtöbb esetben nem erről van szó... 

Mert hiába mondod, hogy boldog vagy így is...

Ha közben rossz érzések töltenek el...

Egész egyszerűen csak próbálod eltemetni magadban a kudarc tényét... 

De nem valószínű, hogy ez menni fog... 

Ezt a terhet egész életedben cipelni fogod... 

Más az elfogadás, és más a beletörődés... 

Ha boldog vagy és új céljaid vannak... 

Akkor lépj tovább nyugodtan, és küzdj értük... 

Ha viszont kicsit is fáj a kudarc... 

Akkor ne próbáld elhitetni senkivel, hogy nem fontos ez Neked... 

Legfőképpen önmagaddal ne... 

Mert úgysem fog sikerülni.

                                  €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 2. fejezet...

Ismerős a következő kérdő mondatom..?

Na, ez volt a másik kifogásod, amivel kurvára teli volt a tököm...

Mit fognak gondolni rólam..?

Tudod, minden csoda három napig tart...
Ha használtad volna az eszed...
Akkor most egy felelősségteljes, megbecsült nő lehetnél...
De azzal amit tettél...
Pont az ellenkezőjét érted el...
Az hogy mit mondanak a szemedben és a hátad mögött...

Kizárólag a te döntéseden alapult...

Az előző fejezetem kifogása igen népszerű a hozzád hasonló...
Céljaikat feladók körében... 

Pedig jó példa volt előtted...
Számtalanszor találkoztál már az ellentétével is...
Volt egy igazi családod...
A sportolók családja...

De csak volt..!

A kisgyerekkorod óta beléd nevelt megfelelési kényszer...

Nem csak a te...
De a legtöbb ember életének, szinte minden területén jelen van...
Én sem vagyok kivétel...
Nem is akartam azzá válni...

Vajon mit gondolnak majd rólad mások..? 

Számtalanszor mondtam...
Mi van akkor, ha nem követed őket a sorban...
Hanem kiállsz, magadért...
S egy olyan dolgot képviselsz, amivel egyedül maradsz...

Akkor most megint elmondom, mi lett volna... 

Elmondom neked, s azoknak akik a hibáidból talán tanulnak...
Ha már neked, eszed ágában sincs tanulni belőle...
Inkább folytatod, amit abba sem hagytál...
Én nyitott szemmel járok, s így, csak egy irányba kell néznem...
Míg neked folyamatosan forgatni a fejed...

Először egy magányos szélmalomharcnak érezted volna...

De, ahogy egyre magabiztosabbá válsz... 

S teljesen fel mered vállalni önmagad, az érzelmeid... 

Egyre több olyan embert ismernél meg... 

Aki hozzád hasonlóan gondolkodik.

Talán majd egyszer te is megérted...
S megtanulod...

Egyáltalán nem kell mindenkinek megfelelned... 

Talán lesznek még az életedben igazán fontos, értékes emberek...

Én tudom, hogy az voltam...

A többiek véleményét pedig egész nyugodtan leszarhatod...

Mert nem azért vagy itt a Földön, hogy olyan életet élj... 

Amilyet mások elvárnak Tőled... 

Hanem azért, hogy megtaláld azt... 

Ami igazán boldoggá tesz... 

S közben lehetőleg ne árts másoknak...

                                          €$@ß@