Ikrek

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy ,,kis hívő'', a másik egy ,,kis szkeptikus''.
A szkeptikus azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő.
Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus.
Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet
Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent!
Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkon fogunk járni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus.
Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?!
Micsoda hülyeség!
Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot.
Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
Sohasem fog működni! - véli a kis szkeptikus.
Még soha senki nem tért vissza a születés után!
Születés után vége az egésznek!
Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő.
De azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő. Mire a kis szkeptikus: - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja vállunkat! - mondja aztán halkan.


Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!