Jobb csalódni, mint nem szeretni!

Igazságtalan világban élünk.

Hazug és gyáva világ ez, mert nem adhatod ki magadból, neved felvállalásával azt, ami a szívedet nyomja.
Becsapva, megfélemlítve élni azért, hogy érzéseid ne mutathasd ki, árulás minden ellen.

Árulás az élet nagy adományai ellen.

Árulás a szerelem ellen.
Árulás, egy boldogabb jövőben vetett hit ellen.

Amikor egy olyan papír aláírására kényszerítenek, ami felér egy halálos ítélettel.

Egy ember, aki aláírja saját halálos ítéletét, nonszensz.

Felfoghatatlan, mégis megtettem!
Azért, mert megpróbáltam küzdeni, valami olyanért, amit már réges-rég elveszítettünk.
Küzdeni az igazságba vetett hitért, küzdeni az „elmúlás” ellen.
Ideje lenne észrevennünk:

 Még mindig jobb csalódni a szerelemben, mint egyáltalán nem szeretni.

A hatalom sok mindenre képes, de végre észre kellene venni, nem biztos, hogy mindenbe bele kell szólnia.
Főleg nem az érzelmekbe.
Parancsra szeretni, vagy nem szeretni, kitörölni a szerelmet, ez igen csak középkori gondolkodásra vall.
Ha ez a demokrácia, akkor ez nem az én demokráciám.
Az, hogy megbolydult a világ körülöttem, mint egy méhkas, arról csak én tehetek, de Én akartam, hogy így legyen.

De ne akarják mások irányítani tetteimet, azokat csak az én érzelmeim irányíthatják.

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed, és

Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.