Minden rohan...

Minden rohan. Szegény magányos,

Hiába nézed a kék csillagot,

Az élet nem bús, nem talányos,

Az élet harcol: züllik és ragyog.

Minden rohan. S a nagy talányok

Meddőn virulnak fönn a kék ürön,

S míg lelkeden ül méla átok,

Mások gyönyörbe hullnak szédülőn.

Minden rohan. S rohan az élet,

S reád mi vár, te kérdő s álmodó?

Mély óceánja semmiségnek

S az alvilági, hallgatag folyó.

Minden rohan. Rohanj te is már,

Hisz úgy is későn indulsz, balgatag,

Leszüreteltek mindent itt már,

Tiéd tűnt őszök holt pompája csak!