Amikor a barátság lángra lobban, akkor szerelemmé alakul, de tartós barátság nélkül a mély szerelem nem virágozhat.
A mély szerelem nagyon más, mint az elvakultság, ami csak a felszínen lobog, s közben folyamatosan kétségek gyötörnek minket arra vonatkozóan, hogy vajon van-e az adott kapcsolatnak valamilyen igazi jelentősége.
Bizalom nélkül a bensőséges viszony kárt szenved, és a szerelem nem tud nőni.
Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok.
Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök.
Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok.
Ahol belegázolok a másik lelkébe.
Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon.
És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen.
Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is.
Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.
A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.
Várok rád, pedig tudom, hogy nem jössz el soha.
Mennék hozzád, pedig tudom, nem megyek soha.
Hiányzol, és ez a hiány nem múlik el soha.
Szeretlek, pedig tudom, hogy Te nem szerettél soha.
Hűséges vagyok hozzád, pedig tudom,
Ezt a hűséget Te nem érted meg soha.
Ezt a hűséget Te nem érted meg soha.
Érted élek, de ezt Te nem érzed meg soha.
És mégis.
Tudom, hogy soha, de van valami, ami több a tudásnál,
És több a biztos „soha”-nál.
És több a biztos „soha”-nál.
Mintha egyszer már mindez megtörtént volna.
Velem, velünk, mintha a levegő emlékezne és súgná,
Hogy volt egyszer már soha, és lett belőle mindig.
Hogy volt egyszer már soha, és lett belőle mindig.
Szeretni annyi mint szenvedni.
Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni.
De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk.
Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.
Én vagyok az álom,
amit nem álmodtál meg…
Én vagyok az élmény,
ami nem lesz a tied
én vagyok a felhő-
el nem érheted:
hiába nyújtod két kezed,
csak nézheted…
Én vagyok a múló pillanat
mi bármit teszel,elszalad
de ha te akarod,itt marad…
Ha akarod megáll az idő,
ha te akarod felfelé esik az eső,
ha akarod,elér minden mi jó…
…csak akarnod kell,higgy nekem:
hatalom van a kezedben,
s e hatalom a szerelmem…
Az érett férfi szerelme szebb és mélyebb, mint a fiatal tacskók lángolása.
Szenvedni a szerelemtől csak felnőtt férfi tud.
Belehalni.
..Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki,
aki magával hoz egy másik világot...
aki magával hoz egy másik világot...
Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él...
Pedig pont ez a lényeg...
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él...
És hozzon el egy világot...
De ne egy másikat, hanem ezt...
A miénket...
Csak kicsit másképp...
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot...
Akivel máshogy éled meg a mindennapokat...
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...
És még szebbek az éjszakák...
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot,
Ha ő nincs melletted...
Nagyon kevés öröm és élvezet van a világon, és az sem tart sokáig.
Csak a szenvedés és a fájdalom örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése