Én vagyok az oázis életed sivatagos tengerén,
Én vagyok neked a fény ott hajózom szemeid felszínén.
Én vagyok az árnyék hogy megpihenj ha már nem bírod a terheket,
Én vagyok ki megvéd, nekem mi az mi szíved nyomja bármikor kiöntheted.
Én vagyok az éjszakád mely csillagokkal ragyog oly fényesen,
Én vagyok a nappalod is fényt bocsájtok rád , hogy tündökölj kedvesem.
Én vagyok az ágyad melyre esténként fejed lehajthatod,
Én vagyok az ki reggel ébreszt , de szavam ilyenkor nem hallhatod .
Én vagyok a tűz mely hevíti és táplálja lelkedet,
Én vagyok a víz is mikor lehűti kezem két kezed .
Én vagyok a csend álmaidban mely oly végtelen,
Én vagyok a hang is ki téged szólít szüntelen .
Én vagyok az emléked és jelened, jövőd egyaránt,
Én vagyok aki féltőn gondol örökkön örökké reád .
Én vagyok az út és figyelem halkan járó léptedet,
Én vagyok ki terelget , ha rossz útra tévedt életed .
Én vagyok az aki mélyen a szemedbe, tekint ,
Én vagyok minden amihez kezed hozzáért és megérint.
Én vagyok az kinek feladata van e földön és mennyben egyaránt ,
Én vagyok az aki e tengernyi teendő elől soha meg nem hátrál.
Én vagyok te, te vagy én ha testünk szorosan összeér,
Én vagyok az élet virága melyet ha nem öntözöl felkap és elsodor a szél.
Én vagyok az ki téged ha kell szerelemmel táplál,
Én vagyok Neked, és Magamnak is az élet mely mindig megújulva,
szüntelenül rád talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése