Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.
Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.
Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.
Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak.
Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak.
Jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése