2009. december 26., szombat

A szeretet, mindent kibír?

A szeretet, mindent kibír.

Egyet nem, hogy elmúlik.
Szeretünk, és vége!?
Vége, örökre!?
Soha nem lesz többé!?

Ez felfoghatatlan!

Elviselhetetlen!

Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín, vagy maga a halál.
Azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy.
Nehezen, de mit tegyünk?
Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is.
Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére, van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás:

Majd csak lesz valahogy.

Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír,
mert egy hang azt kiáltja bennünk:

Ez nem történhet meg!

Egy társadalmi rendszer összedőlhet.
Egy hitvilág összeomolhat.
Egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet.
Jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét:
Mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket,
mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen,
mert benne van a pakliban.

De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!

Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük.
Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi:

A szeretet örökkévaló.

Minden más elmúlhat.
El is múlik.
A nap élete véges.
A csillagoké is.
A kozmoszé is.

De a szeretet el nem múlhat.

Megmarad.

Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni,
ha elveszti azt, akit szeret.

Minden vigasz erőtlen és hamis.

Főleg az a mondat:

"az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát:

Ha nem szeretjük tovább.

Ha elfelejtjük.

Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése