Nyílj meg és szeress!

Mindannyian vágyunk a szerelemre, melyet nem zárhatunk ki az életünkből.
Sokan félnek tőle, mert attól tartanak, hogy a szerelemben elveszítik önmagukat.

Ez butaság, a szerelem a leggyorsabb út, hogy önmagunkra találjunk.

Az egységet és a boldogságot, amelyet a másiknál remélünk megtalálni, valójában sosem veszítettük el.

Csupán elfelejtettük.

Ezért válhat egy boldog szerelmi kapcsolatban a partner az önmagunk felé vezető út kapujává.
Egy olyan út kapujává, melyen kölcsönösen önmagunkra emlékezünk.

Az erős érzelem, amely a szerelemben gyakran megmozgat bennünket, inkább csak annak hatása, s nem maga a szerelem, még ha gyakran így is gondolnánk.

A szerelem valójában egy út, amelyen mindannyian elindulunk, hogy végül önmagunkhoz érkezzünk meg.

A szerelem maga a szerelem jutalma, hiszen magam válok a szerelemmé.
Függetlenül attól, hogy egy másik embernek adom, én magam vagyok megajándékozva azzal, hogy mindig szerelmes vagyok.
Megérkezni ide csak akkor tudunk, ha útnak indulunk.

A szerelem olyan, mint egy magányos hegyi kunyhó.

Csak az van benne, amit magaddal hoztál...