Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. december 14., hétfő
Remény...
Úgy érzem, évek óta először,
mintha egy aprócska szikra csillant volna föl.
Olyan érzés áradt szét bennem,
mintha valamilyen jelentős esemény várna rám.
Mintha, valami hozzád vezérelt volna.
Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből.
Valami olyasmit szerettem volna átélni,
mint fiatalabb koromban.
Azt a megfoghatatlan érzést,
aminek már kezdetén érezni a csíráját,
ahogy sugárzó melegséggel töltött el.
Aztán felismertem mi ez - a remény.
A reményre vágytam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése