Gondoltál már arra?...

Mondd, gondoltál már arra?
Mikor estefelé, enyhült ujjal érintgeti az alkonyat...

Mikor a pici vágyak szétszaladnak...

Majd összebújnak egy sarokba mint pelyhes kiscsibék...
S várják hogy leszálljon végleg a sötét...
Mikor az ébrenlét s az álom határán egyensúlyozva...
Mint holmi légtornász, kapaszkodsz eszméleted utolsó szikrájába.

Mert érzed hogy még jönnie kell valaminek...

Mikor aztán megadod magad...
És zuhansz-zuhansz pörögve forogva az álom spirálalagútján...
De közben érzed...

Nem vagy egyedül, hisz fogom a kezed...

Gondoltál, már erre?

Mert én minden este erre gondolok...

Mikor szemembe csillan az utolsó fénysugár az est határán...

A te szemed az, ami eszembe jut...

Mikor fekszem ágyam félhomályán...
Alattam gyűrött, nyűtt vágyakból vetett fekhelyem...

Akkor is egy a képzelet, a gondolat...

Látom arcodat...

Mikor elhagy a józan ész...

És süppedek az álom puha lágy vattafelhőjébe lassan...

Aztán egyre sebesebben...

Akkor is csak öröm munkál bennem...

Hisz álmomban, mindig itt vagy velem...

                                                        €$@ß@