Tudod, arra gondoltam, hogy van egy szó,
aminek helyesen használva, nem lehet múltideje.
Lehet ugyan ragozni múlt időben is,
csak teljesen értelmetlen múlt időben a szó...
Hogy Szeretlek.
Mert nincs olyan, hogy csak szerettelek...
Már nem szeretlek.
Ami csak volt, ami elmúlt, az tévedés volt.
Azt mondani, hogy valaha szerettem...
De már nem, mert becsapott, vagy, mert meghalt...
Csak tévedés lehet, vagy nem múlt el, vagy soha sem létezett.
Olyan a szeretet...Mint az anyai, történjék bármi is.
Okozhat mérhetetlen fájdalmat.
A szív is vérezhet miatta, akkor is megmarad.
Azt hinni önáltatás, hogy az idővel elmúlhat...
Mint ahogyan az sem valós, hogy a Nap egy pillanatra is megszűnik,
a fényét ontani, s az élet nélküle folyik tovább.
Ami megszűnhet, amit egy kapcsolóval,
egy szóval ki lehet kapcsolni...
Az csak a villany.
Nem pedig az Ég és Föld királya.
Ki akkor is ontja reánk a fényét, ha időnként hideg van.
Sokszor láthatatlan, a szeretet.
De ha egyszer megszületett, ha valódi...
S nem csak játékszere az embernek...
Nem múlik el, míg van az emberben élet.
Vagy azon túl se...
Viszi magával, tovább végtelen útjára, a lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése