Láss visszanézve...

A változásnak, vagyis a lélek felszabadításának a titka.

A „Láss visszanézve!" törvénye.

Azt hittem, ez az én találmányom.

Sokféle jövőnk lehet.

Ennek szálait éppen most szőjük.

S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat.
Ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket.

Akkor azt szőjük bele az idő szövetébe.

És akkor azt fogjuk élni majd, mert mi magunk teremtjük, itt és most.
A betegnek látni kell előre, a gyógyulását.
A haldoklónak, a föltámadását.
A gyászolónak, látnia kell a felhőtlen örömét.
A nyugtalannak, a békét.
A szomorúnak, a vigasztalást.
És mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot.

Ezt nevezik hitnek.

A még nem látható, látását s a még nem tudott, előre tudását.

A „láss visszanézve" trükkje kiszakítja a lelket,

 saját mágikus igézetéből.

Új szemet és új szívet kölcsönöz, és a sorsformálás isteni hatalmát visszaadja neki.
Az ember, amikor időben így előre-hátra lép.
Kiszabadítja magát a jelenéből, a kőkemény,

 „Nincs más, csak ez"

Valóságnak a kényszerképzetéből.

Repüléshez hasonló állapotban,

hirtelen szabad távlatokba emelkedik.

Onnan visszanézve (vagy lenézve?), életének görcsös csomóit átlátja.

S végre, azokat ki tudja bontani.