Nem értem, miért kell meghalnunk, ha már egyszer megszülettünk. Miért kell elvenni mind azt a szépet, s jót, amelyet egy élet alatt megteremtettünk, kialakítottunk magunk körül.
Igazságtalanságnak tűnik számomra.
A másik dolog, amit szintén nem értek:
Hogy az emberek:
És ez most rám, nemvonatkozik!
Miért nem használják ki, miért nem ragadják meg és facsarják ki, mint a narancsot?
Hiszen csak egy van belőle.
Miért nem örülnek minden egyes napnak, órának és pillanatnak? Miért nem becsülik meg az időt?
Helyette, felelőtlenül elpazarolják.
Szerintem, minden egyes percet,
valami mennyei boldogságban kellene megélnünk.
Még, a nehézségekkel teli időszakokat is.
Hiszen élünk!
Több ilyen alkalom nem lesz sohasem.
Nos, ha ebbe az utóbbiba belegondolok, akkor már fenéken csíp némi nyugtalanság.
Sőt, félelem.
Nem a meghalástól félek,
és nem is attól tartok, vajon milyen halottnak lenni.
Hanem attól, hogy mindent itt kell hagyni, ami körülvesz az életben.
És sosem élvezhetem újra azt.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése