Ekkor már tudta...
Nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív.
Néha az élet súlya, a felelősség...
A születése folytán kapott feladat és a sok teher is elég ahhoz...
Hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon...
Még akkor sem, ha a tüdejének semmi baja.
Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte...
Amely messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta...
Hogy majd megállapodik.
Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben.
Vagy a betegség az egészséggel szemben.
De attól is lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe...
A hála, amelyet érzel, amiért ott van veled, oly hatalmas...
Hogy a szíved túlcsordul...
Hiszen megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el...
Nem fordított hátat...
Elfogadott és szeretett.
Melletted volt örömben és bajban...
Vagy mindkettőben egyszerre.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése