Titkon remélted, édesebb, csak a gyermeki álom lehet...
Talán érezted már mellkasodon a követ?
Mely mellett, még egy sziklás hegy is eltörpülhet.
Mit úgy tartasz, mint az atlasz a Földet,
s szívesen eldobnád, mert úgy érzed.
Ez öl meg téged...
Talán érezted már magad, nagyon az ördög kezei közt...
Mikor karod zsibbad, lábadnak súlya van.
Még ha ülsz is...
S a kétely tűzét, a holnaptól való félelmeddel táplálod,
magad alatt.
Talán vártad már a szelet, mely a feledésre fúj minden vétkedet.
Mindazt, mit mások ellened vétkeztek...
Mindazt mi bántja lelkedet...
Talán vártad már a napot, azt a fényeset, mely érted ragyog.
Mely börödön át árasztja el tested nyugalmát.
S reméled sugaraival égeti el életed minden bánatát...
Akkor talán tudod mi az?
Szomorúnak lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése