2010. február 2., kedd

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...2. rész





Dr. Popper Péter, nem egyszerűen pszichológus...
Hanem az ország pszichológusa.
Számos könyv, rengeteg interjú tette ismertté a nevét.
A szakemberek körében tekintéllyé...
Az olvasók szemében, fogalommá vált a neve.

Mi van a közös gyerekekkel?

Igaz, a gyerekeknek valóban család kell.

Persze, nem mindenáron!

Az a jó, ha a gyereknek jelen van az anyja-apja...

De a konfliktussal, gyűlölködéssel teli családi háttér rosszabb...

Mint egy békésen szétvált család.
És itt nemcsak a „balhés” famíliákra gondolok...
Hanem arra a csendes agresszivitásra...

Amit én finoman, cizellált családi pokolnak nevezek.

Régen rossz, ha a gyereket hűségkonfliktusba rángatjuk bele.
Pedig igen sok házas embertől lehet hallani...

„Minden a gyerekért történik”

Ha a pszichológus ezt hallja, hát gyanakvóvá lesz.
Ilyen mondatok hangzanak még el...

„Elválok, mert a gyerek...”

„Bent maradok a házasságban, mert a gyerekek...”

„Nem megyek többet férjhez, mert a gyerekeim...” 

„Azért nősülök újra, hogy legyen a gyerekemnek anyja.”


Tessék a döntéseket saját kontóra, felnőtt módon felvállalni!
Az egész úgy hangzik, mintha a professzor úr, nem házasság...
Hanem, váláspárti lenne...
Pedig erről szó sincs!
Azt azonban hangsúlyozom, hogy a felnőtt embernek...

Felnőtt, felelős döntést kell hoznia...

Azt felnőttmód, fel is kell vállalnia.


Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése