A szerelem sodrásában...
Az ember éppen, hogy mindenét oda akarja adni a másiknak...
És viszont, annak mindenét birtokolni akarja.
Jómagam, őszintén szólva, nem vagyok híve,
a szerelmi házasságnak.
A szeretettel teli baráti kapcsolatok tartósabbnak bizonyulnak...
Ha házasságba torkollnak.
Hozzám már a bajban jönnek az emberek...
Akiknek fogalmuk sem volt arról...
Amikor összeházasodtak, hogy ki a másik ember.
Szerelmi lángolásában mindenki a legjobb arcát mutatja...
Szerepet játszik!
Méghozzá vonzó szerepben akar megmutatkozni.
Ebben az extázisban mindenfélét ráálmodik a másikra...
Beleszeret a saját fantáziájába...
S ha ez lelepleződik, a másikra haragszik meg.
Sokak szerint a hosszú házasság titka az őszinteség.
Ebbe az is beletartozik...
Hogy el tudjuk mondani a másiknak...
Ha netán megbotlottunk.
Az őszinteség a hétköznapokban valóban fontos...
De a magam részéről mindig a nagy vallomások ellen voltam.
Ezek megalázzák a másikat.
„Matild, nagyot vétettem ellened Párizsban...”
Az efféle...
„Őszinte vallomás”
Alapja...
Hogy az illető nem akarja egyedül viselni, a lelkifurdalása terhét.
Ám ha beleszeretünk valakibe, teríteni kell a kártyát.
Vissza kell venni a vétójogot.
A házastársnak tudnia kell...
Hogy már nem olyan fontos a másik életében.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése