A legnagyobb fájdalom...

Van, amit nem lehet megmagyarázni...

Amire nincsenek szavak, érzések...

Amik kimondva, elveszítik a lényüket.
Aki hallja azt hiszi, érti...
De mert nem ismeri...
Azt gondolja...
Az érzés elfér a szavakban.
Tudod, sokszor gondolok arra...
Téged bánt, Te úgy érzed, úgy gondolod.
Igen...

Inkább gondolod, hogy elvettél valamit tőlem. 

És Én, nem tudom Neked elmagyarázni...
Mert érezned kellene...
Mert amíg nem érzed...
Nem értheted...

Hogy kaptam valamit tőled.

Tőled.

A szereteted, a szeretetem által...

Amiről hiszem...

Hogy a legtöbb, ami itt a Földön megkapható.

Én érzem, hogy van folytatás...
Érzem, hogy két lélek egymásra találásának...
Van folytatása.
Mert az nem lehet, hogy ne legyen.
Mert az nem lehet...
Hogy a sok felgyülemlett energia kárba legyen.
Hiszem, hogy minden fájdalom, minden hiány...
Csak egy lépés, a nagy találkozáshoz.

A legnagyobb fájdalom, a legnagyobb lépés.

Talán, az utolsó lépés az lesz...
Amelyik, legjobban fog fájni.
Tudod, mint a születésnél.
Mikor már nem lehet kibírni...
Akkor felsír az új élet.
Félek, hogy nem érted.
Félek, hogy nem érzed.
És az Neked, akkor Nekem is, nagyon rossz.
Akkor Te kapaszkodsz.
Tudom, hogy Én senkitől nem veszek el semmit.

De azt is, hogy aki ezt nem érzi, nem értheti.

Ez a világ, összezár...
Emberöltőben gondolkodik...
Mert másképp nem is teheti, nem értheti...
Lehet úgy is szeretni, lehet úgy is hűnek lenni...

Ha az ember lelke, kérés nélkül kiszabadul.

Hogy két ember, itt a Földön összetartozik...
Azt jelenti, hogy minden, ami anyagi, ami evilági...
Ami egyszer majd múlik, az mind összetartozik.
Amíg az élet él, addig szól a szerződés.

De a lélek nem szerződik.

A lélek szabad, Nem lehet megkötni.
Ha két lélek találkozik...

Akkor helyettük, a nevükben, nem lehet, nemet mondani...

Mert Ők, az örök életre találkoznak.
Tudom, érthetetlen...
Az is lehet, hogy őrültség...

Hogy fájdalmat okozok, olyannal, ami rajtam kívül áll.

                                                    €$@ß@