2010. február 17., szerda

Szívvel lélekkel...



Sose fájt,hogy nem vagy...
Mindig mellettem.
S hogy, mért vagy távol...
Nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz...
Hogy elveszthetsz...
S a holnapunkról, Te mást képzelsz.

És fájt,hogy kérted, hogy más legyek...
Mert csak úgy kellek, igazán nekek.
De most újból fénylik, mit te nem láttál...
S mi por volt nálad, itt kincs lett már.

Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit nem kivántál tőlem,
másnak adom szívvel-lélekkel.
Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő szívvel-lélekkel.
Míg csak kell.

Sose láttam rajtad, hogy boldog vagy.
De nyomot mindez, csak bennem hagy.
Rég nem is vártál, s én elhittem...
hogy nem is fog már, tán senki sem.

Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit nem kivántál tőlem,
másnak adom szívvel-lélekkel.
Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő szívvel-lélekkel.
Míg csak kell.

Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
mindaz amit nem kivántál tőlem,
másnak adom szívvel-lélekkel.
Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el,
smindaz amit tőled százszor kértem
megteszi ő szívvel lélekkel
Míg csak kell.
Míg csak kell.
Míg csak kell.
Míg csak kell.

Mindaz amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el,
s mindaz amit tőled százszor kértem
megteszi ő szívvel-lélekkel
Míg csak kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése