2010. március 18., csütörtök

Ahogyan én látom a szerelmet..









A szerelemben, menny és pokol, eggyé lesz.
Ördög és Angyal, kézen fogva, lépked.

Férfi és Nő egybe olvad...
Egymással örök csókcsatát folytat.

Behatolás és megadás...
Távolodás, közeledés, vágyakozás.

Örök hiány, kín, szenvedés...
Mámort adó kibékülés.

Viharfelhő, villám, vad csattanás...
Kéklő égen szivárvány fakadás.

Gyűlölet, dac, büszkeség...
Ölelő tekintet, mosolyos selymesség.

Kopár kőszirt, homoksivatag...
Ahol zöld oázis felé a karaván halad.

Tél, fagy, örök jégmező...
Perzselő naptól védő rózsaszín felhő.

Áradás, vízözön, kopár szik mező...
Hajnali kéjharmattal átitatott parfümös levegő.

Szívet szenvedtető és éltető...
Mindenki másé ingatag.

De a mienk, örök marad!


              €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése