Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek...
Hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed...
Miért őrizlek téged én már magamba rég, oly tiszta a kép.
Bűvölő némaság, túl zajos a világ.
Úgy keress, hogy megtalálj, de úgy siess, hogy megvárj!
Lásd...
Jó nekem, hogyha rád nézek, és szótlan mondhatom el néked...
Hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat, elvezet majd hozzád...
Kedves...És örökké így marad.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése