Mert így akarta Végzetük...

A szabad madár az erdőben, a rab a kalitkában élt.

Találkoztak, mikor eljött az óra... Mert így akarta Végzetük.

A szabad madár kiáltott...
Ó, szerelmem, repülj az erdőbe velem!
A rab madár suttogva válaszolt...
Gyere ide, megférünk a kalitkában mindketten.
A szabad madár így szólt...

Rácsok közé... Rácsok között tárjam ki a szárnyamat?

Ó, jaj... Sírt a rab madár...
Nem tudnék hol megpihenni az égben, a felhők alatt.
A szabad madár kiáltott...

Ó, szerelmem, zengd el nekem az erdők dalát.

A rab madár halkan válaszolt...
Bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott...

Nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.

A rab madár elszomorodott...
Az erdők dalát... Sajnos... Nem ismerem.
Szárny szárny mellett sose repülhetnek...

Bár szerelmük erős és vágyakkal teli.

Elválasztja őket a rács...

Hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.

Énekelnek...
A szárnyuk sóvárogva csattog... A szabad madár kiált...
Én félek, rettegem a kalitkádon a bezárt ajtót.
A rab madár suttogva válaszolt...

Ó, jaj, nekem, erőtlen... Halott szárnyú rab vagyok.

                                          €$@ß@