2010. március 23., kedd

Ne engedj el...



A pillanat örök, megmarad, ha minden más elveszett.

Szívedben él tovább, őrizd meg az együtt töltött perceket.

Meddig kellett várnod, s mennyit vártam Én...
De lelkünk éjszakáját megtörte a fény.

Ne engedj el!

Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni, a szenvedés jutalom.

Ezen az úton akarok járni, lehet rögös, lehet nehéz.

A szó most hallgat, csak a szív beszél.
Lángolj tovább, s Én őrzöm, mit attál már nekem.

Csak rajtunk áll, hogy e láng örök legyen.

                                €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése