Nem kell más...

Te ugyanúgy akarsz, ahogy Én téged...

Éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod...

Őrültek vagyunk és nem bolondok.

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat...
Letépném az összes ruhádat...
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel...
Majd attól a tűztől égsz el...

Amit te bennem gyújtottál.

És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal...

Hogy egyszer, majd mellettem ér minden hajnal?

Édes hangod a fülembe súgja...

Nem volt elég, csináljuk újra!

És nem kell más!
Nem kell más, úgy kívánom a szádat...
Csókolni a kezed, a lábad...
Érezni a bőröd illatát.

Nem kell más!

Jó a kocsiban, a kádban...
Jó a fűben, az előszobában...

Nekem mindegy, hol jön ránk.

Nem kell más!
Nem értek a szóból...
Sose legyen elég a jóból...

Örökre elcsábítottál!

Nem kell más!
Úgy akarlak Téged...
Nem érzed, megőrülök érted...

Add hát nekem, minden nappalod és éjszakád!

És nem kell más!
Úgy kívánom a szádat...
Csókolni a kezed, a lábad...
Érezni a bőröd illatát...
Tudom, elég ha a szemedbe nézek...

Neked sem kell más!

€$@ß@