Az érintés varázsa...

Ülünk egymással szemben, keresünk valamit a lélek-tükörben...
Csak egy pillanatra hunyjuk be a szemünk...

S gondolatban, máris vétkezünk...

Sápadtan érkezik a vágy...
Látom körbevsz a tétova némaság...
Még menekülnél, bőröd alatt feszülnek az idegek...
Ugrani kész minden izom, ami most körbe vesz. 
Most!
Csak menekülni el...
Most!
Menekülni kell...
Talán felugrassz és többé nem látlak...
Az nem lehet!

Nem engedlek el, tekintetünkbe kapaszkodnak a vágyak...

Foglyuj ejtettelek a sürgetés erős...
Harc dúl benned...
Maradni és mindent odaadni...
Vagy menni és mindent odahagyni.
Vörösen érkezik a vágy, látom zavart némaságod...
Már csak vibrálsz...

Csak vársz az érintésre a pillanatra...

Ami átszakítja a látszat falait, amiről azt hiszed, segít...
Hogy leküzd a feltörő szenvedélyt...
Ami úgy tesz, mintha adna még esélyt...
Hogy menekülhess, hogy elszaladj, de már nincs erőd.
Tested már csak az odaadás parancsát érti...

Már csak tekintetem símogatását érzi...

Csak az érintés varázsát várja...
Csak az ölelkezés mámorát kívánja.
Ismét nyitva a két szempár...
Ismét mosolyog két szemed rám...
Csendes derű és boldogság látszik a szemedben...

Ma is egy pillanatra a testedet éreztem.

                                                                                                                    €$@ß@