Micsoda tűz lobog a rejtegető halovány fátyol alatt...
Felvillan a szenvedély és egyre csak akar... Akar.
A parázs még őrzi a régi vágyakat...
Felébredsz, de nem indulsz keresni újakat.
Tekinteted felperzsel, minden hazudott határt...
Minden erkölcsi gátat, határtalan szenvedélyed töri át.
Miért próbálod hasztalan elfojtani, amit nem lehet...
Elfogadni miért nem mered, hogy a vágyaid, le nem győzheted?
Titkos ölelések, tiltott pillantások és mosolyok...
Ha szabadon engeded érzéseid, miért hiszel másnak...?
Ne hidd el nekik, hogy Rossz vagyok.
Bűntudat-pillantások, képzelt érintések és az érzés...
Önmagadtól is félsz.
Kellene a megértés önmagad iránt...
Kellene az érzés a vágy, mely felemel s nem a mélybe ránt.
De a megszokás fogva tart, még erősebb a felszín, mint a mély...
Kívül az ostoba álarc, de belül tombol már a szenvedély.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése