Én érzem...

Most csak a lelkeddel simogatsz az éjben...

Álmomban és néha ébren!
Mintha az arcodat látnám...
Mintha átnéznél egy üvegtáblán...

Szinte kacsintasz rám, akár a cinkos Hold...

S eltűnsz hirtelen, mint aki ott sem volt!
Néha újra játszol velem!
Az álom tépett foszlányait kacagva nekem adod...
Aztán megnyugtatsz kicsit, Neked már nincs bánatod!

De a hajnali fénnyel, hiányodat is rám hagyod!

Léggömböt eresztek az égbe, és tudom...
Kezedben van a zsinór vége!
Nem engeded, hogy messzire szálljon...
Mint minden együtt szőtt, pókháló-álom!
Már csak a lelkeddel simogatsz az éjben...

Álmomban, és néha ébren, s Én érzem!




                                                      €$@ß@