Számolatlanul simogatom lelked.
Dobogtatom szíved.
Érzéki gondolatok sorát keltem benned.
Legyen bármi, mindent felkavarok.
Szerelmet a múltból.
Szerelmet a jelenből.
Néha bánatot a szívedből.
Mégis kellek neked.
Nélkülem nem létezel.
Lelked rejtett zugában élek, ahonnan sosem fogok kitalálni...
Mert nem engeded.
Soha.
Ha szólok, emlékezel.
Magadban tapsolva dúdolsz.
Ha dübörögöm extázisban tombolsz...
Azért mert úgy is jó vagyok.
Neked.
Néha, bánatot sugallok füledbe, de megbocsátasz...
Magadnak és másoknak is.
Én hozom az üzenetet.
Rég kívánt álmokról, be nem teljesült vágyakról.
Elmúlt érzelmekről emberekről.
Vágyakozva várt boldogságról.
Bohém életekről.
Egyszerűen csak szeretsz.
Nem vagyok más, mint éltető erő.
Éjjel álomba ringatlak, reggel Én ébresztelek.
Megnyugtatlak kicsit, ha száz bajtól tombol a vihar fejedben. Akkor engem keresel, s ha megkapsz...
Egy darabig el biztos nem engedsz.
Ha éppen forrong a véred, Én még jobban lángra repítem.
Vidámabbá teszem énedet.
Tudod, másnak mit jelentek...
De Neked az életed örömrésze vagyok, s az is maradok.
Pozitív sugárzásom magammal repít.
Valahova, s talán valakihez.
Olyan jó bekapcsolni, s hallgatni a rádiót ahogy szól a dal...
A zene hozzád, és mindenkihez...
Mert ugyanazt halljuk s ugyanazt érezzük...
Csak más érzékkel, más élményekkel és szereplőkkel.
Ez vagyok neked a ZENE.
A dob az ütem.
A szíved dobbanása.
A gitár hangja a véredben csordogálva...
A zongora koppanása lelked lüktetése...
Amely mosolyog, vagy épp sírdogál.
Te mégis hű leszel hozzám, imádlak zene.
Akarod.
Mindig szóljon a dal, peregjen a ritmus...
Neked, nekünk, mindörökre.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése