2010. április 19., hétfő

Kábulat...





Ágyra dőlt bujaságban...

Lágyan született szelídség tüzét szítja, szomjas szerelmünknek.

S remegő combjaid közt, szíved köszönöm meg...
Finoman, simogatva, szemérmed báján pihenek...

S míg szorítva ölelsz, ránk játssza magát éjszakánk csendje...

Izzó időnkben sikló teljesség rendje, hol csókjaiddal álmodom...

                                            €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése