Kedvesemnek...

Királynőm, amivel az élet megajándékozott minket, az nem bűn.

Azon testi és lelki örömök, amit nyújtani tudunk egymásnak…

Azok a nagybetűs Életünk ajándékai…

S egyben az Univerzum ajándékai…
Olyan ajándékok, amit Bűn visszautasítani…

Akkor is, ha párkapcsolatban élünk, s akkor is, ha nem…

Az a szerelmi mámor, ami átjárja testünket, lelkünket…
Mindennél szebb, érzékibb, hatalmasabb…
Minden földi örömnél…
Ahogy testünk egymáshoz simul…

Mint két, tökéletesen egymásba illő ékszer…

Vagy, ahogy a folyó kitölti a medrét…
Lehetne szebbnél szebb hasonlatokat találni, de minek…?
Hányszor de hányszor megtapasztaltuk egymás közelségét…
Mikor egymással szorosan összebújva...
Egy parányi részecske sem fért közénk…
Nem is beszélve arról…
Mikor ajkaink hevesen...
De mégis a létező legérzékibb módon összeforr…
Vagy, ahogy lágyan simogató kezem...

Felveszi meseszép melleid formáját…

Rásimulnak, mint testedre...
Azok az érzékien csábító, tünderi szexi fehér nemük…
Amik leküzdhetetlenül ellenállhatatlan vágyat keltenek...
Minden egyes együttlétünk alkalmával…
Amivel megajándékozott a sorsunk bennünket.

Hogy érezzem Azt, amit sokat sejtetően elfed...

Ujjaimmal, ajkaimmal s mindig izgága nyelvem hegyével…
S azzal, ott lent az ágyékom tájékán… Tudod, mire gondolok…
Ez az érzés, maga a földi paradicsom…
Az egész emberi lét, már maga egy csoda…
Hát még az, ha olyanok találnak egymásra…
Mint Mi, akik eddigi életükből hiányzó... 

Létező összes örömöt megtaláltuk egymásban…

Az élet értelme is ez, semmi más.
Keresni az Igazit, egy életen keresztül…

Vagy megelégedni azzal, ami jutott.

S ha úgy hozza a sors, vagy a vak szerencse, Rá is találunk…
Csak keveseknek adatik meg ez a csoda...
Hogy rátaláljon testi-lelki társára.
De ha mégis egymásra találnak…

Küzdeni kell érte, majd megtartani, bármi áron.

Az idők végezetéig.
Megadni neki mindent, önzetlenül, fáradtságot nem ismerve…

Ezt az utat választottam Én is.

Már egyszer mindketten elkövettük azt a hibát...
Hogy idő előtt feladtuk az Igazi keresését…
Viszont még egyszer nem szabad.
Ami kevés időt most nekünk szánt az élet...
Tartalmasan kell kihasználnunk…
S ha ezt a legnagyobb örömmel tesszük…

Soha nem veheti el tőlünk senki…

Nem kérdőjelezhetik meg egyetlen földi halandó sem...
Hogy nem adtunk meg egymásnak mindent…

Ami egyszer boldogságunk beteljesüléséhez vezetett.

                             €$@ß@