2010. április 17., szombat

Korlátlanul szerethetünk...





Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik...

Ezt a természet...
Kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg.
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája...

Mikor az egyik, különösebb lázadozás nélkül tűri...

Hogy a másik szeresse.
A természet végül is kegyes...
Igaz, soha nem adja meg...
Hogy az szeressen, akitől ezt reméljük...
De módot ad arra...

Hogy korlátlanul szeressük azt is...

Aki bennünket nem szeret.

                                             €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése