KÖSZÖNÉS...

Jó napot!
Szia!
Kezét csókolom!
Csáo!
Vita folyik arról, hogyan köszönjünk.

Közben elfelejtünk köszönni egymásnak.

Kerüljük a köszönést.
A köszönés tisztelet.
A köszönés bizalom.
A köszönés, lépés a másik felé.
Mintha kezed nyújtanád.

A szív dobban a köszönésben a másik szíve felé.

A köszönés a szeretet gyertyalángnyi dobbanása.
Melegszünk benne.
Látunk fényében.
A köszönéstelen érintkezésben fagyott a hangulat...
Sétálj a mezőn, járj az erdőben, érezd a természet békességét...
Vedd észre az élőlények köszönését.
Köszönt a harangvirág, díszben tisztelegnek a fenyők...
Méltósággal vigyázban áll a tölgy.
A lombokon elbújt láthatatlan madárdallal köszön.
Az élő világ Köszön az embernek...

Csak az ember nem akar köszönni az embernek.

Pedig mennyi hely, mennyi alkalom.
Oly furcsa a liftekben a közelség, érezzük egymás leheletét...
De köszönés nem jön ki szánkon.
A boltokban csak nézzük egymást, eladó s vevő.
Orvosi rendelőben hangos, hangtalan jajban ülünk...
Állunk egymás mellett...

De egy köszöntésnyit sem enyhítünk egymás gondjain.

Mennyi hely, mennyi alkalom, hogy köszönjünk.
Ne azért köszönjünk, mert illik...

Hanem mert öröm, ha köszönhetünk.

S öröm, ha ránk köszönnek.

                       €$@ß@