Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli...
A foglalkozásom nem háztartásbeli.
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek...
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani...
Sok mindent nem tudok, de van ám valami.
Amihez oly pompásan értek...
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban...
Gyors es lassú tempóban.
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton...
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több, mint tökéletes...
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én...
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított ő...
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom, először borsodzott a hátam...
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam.
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is...
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka...
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Kesőbb már oly rutint szereztem...
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.
Csináltam reggeltől korán felkelve...
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem...
Még estefelé is, mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc...
És a testem olyan lesz, mint a fénylő topán.
Van, aki gumisapkát húz a fejére...
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom...
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni...
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem...
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése