Ne ítélj...

Istenem, add, hogy ne ítéljek...

Már tudom Én, honnan ered...

micsoda mélységből a vétek...

Az Enyém és a másoké
Az egyesé a tömegé.
Istenem, add, hogy ne bíráljak...
Erényt, hibát és tévedést...
Egy óriás összhangnak lássak.
A dolgok olyan bonyolultak...
S végül mégis mindenütt elhalkulnak...
S kisimulnak...
Lábaidhoz együtt hullnak.

Ti olyan együgyűn ítéltek... 
de a dolgok tényleg bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek.
Versben, s beszédben...
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szavaimban súly legyen s erő...

S mégis egyre inkább simogatás...

Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más...
Mint egy szelíd igen vagy nem...

De egyre inkább csak igen.

Mindenre igen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére száll.
Igen.

S rosszindulatból van... Minden, azonfelül.

                €$@ß@