Annyi mindent elvesztettél már...
Míg Rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán...
De hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán...
Ez volt az Élet!
Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd, önmagad is elveszítetted...
Még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek!
Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt...
Egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg...
Nem fejt meg senki...
Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már...
Álmodj hát...
Álmodj hát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése