Minden érzés más, minden ember változik...
Valaki örök és valami csak távozik...
Valami szép, olykor megható a lélek szava, mi felmutatható.
Azt hittem, megtettem mindent...
Még sem érzem az élet örömeit, itt bent a szívben.
Mit minden nap fájlalok...
Kérned sem kell, Tőlem minden nap megkapod...
Hogy törhesd aztán ezer szilánkra...
Nem számít, Én látok még szépet e világban.
Ahol mindketten, sötét napokat élünk...
Csak pofon, mit adott az élet nekünk.
De kár megállnod... Tovább mehetünk...
Hiszen együtt, boldogok lehetünk...
Hiszen együtt, mindent megtehetünk...
Hiszen együtt, mindent megtettünk.
Tudom, hogy élek, tudod, hogy félek...
Hogy elveszítelek téged...
Mégsem érted...!
Mégsem éretd, hogy szeretlek...
Látod... Nem érdekel a fájdalom.
Lassan megszokom...
Kéz a kézben, forró lázban...
A fényed melegített, ha fáztam.
Kaptam valamit... Ne vedd el...
Hány féle képp írtam, sugalltam... Ne menj el.
Viszont könyörögni nem fogok...
Azt ne várd...
Az nem Én vagyok...!
De bármit is teszel...
Már, minden mozdulatodban ott vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése