Furcsa magasban...

Nem érti senki és Te sem tudod...

Hogy halálra ítélt vágyakat húzok...

Magam után, de már alig bírom És várom...

Hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.

És csak kezeket látok furcsa magasban...

Kiáltanék nem így akartam...

És nem tudom, hogy mért vagyok itt...

Én akartam, vagy valami erre vitt...

Akartam, mert akarni kell.

Aki megszületett, az többé nem felel...

Magáért, mert az öntudat gagyog...

Súgja a jelet, hogy íme Én vagyok.

Az Aki mindent csak szépen tehet...

S tetteimért már nem felelhetek...

Megszült a világ, hogy sorsom is legyen...

Hogy eltékozoljam az összes életem.

 

                                                                                             (Republic)