Hogy mit érzek irántad?

Nem tudom még, de várlak.

Várom, hogy végre megkeress, hogy csókjaiddal betemess.
Hogy féltő kezed óvjon engem, a világmindenséggel szemben.

Szerelem tüze, mely lobog, s fellobban bennem...

A szeretet, mi éltet Engem, várja a reggelt, hogy életre keljen.
Szerinted lehetnék csak egy jó barát...

Szerintem lehetnénk együtt egy idilli pár.

Időkéséssel már más az elgondolás.
Korábban Te gondoltad, hogy újra kezdjük, most Én hiszem...
Hogy van még tervünk.
Ki is vagy valójában?
Szellem, démon, ember?
Személyedre jellemző a szeretetéhes jellem.
Azt hiszed, hogy az élet egy játék, s minden szerelmi tett...

Egy ajándék.

De hidd el, több mint egy jutalom...
Felelősség és erény, egy az utadon.
Ki gondolta volna, hogy még most is kérdés...
Mit érezhetsz irántam...

Szerelem, barátság vagy féltés?

Szeretet vagy szerelem, Én már nem tudom,

Érzem, hogy hiányzol, Társ lehetnél utamon.

Kit kereshet szívem, talán Téged, talán mást...
De most nem akarok mást, mint egy látomást?
Ki vagy valójában?

Szerelmem, sorsom része?

Vagy egy régi szerető, kit szerettem régen?
Talán Te leszel a jövőm egy életen át...

S most mégsem kapok mást, csak kárhozást.

Sok hülyeség, mi lelkem nyomja...
Tettem sok mindent, minek ez a jussa.
Szenvedés, kívánkozás és egy akarat...
Mely talán beteljesületlen marad...

Nem tudom, csak remélek, míg bennem él a lélek...

Én örökre várom a szépet...

S változni Magamért... Érted, nem félek!

                                 €$@ß@