Amit itt és most nem teszel meg...
Arra holnap sem lesz több időd...
Kedved és erőd pedig még kevesebb.
Amikor a változtatásra ösztönözlek...
Gyakran köszön vissza a mondatod...
Jó, köszönöm a tanácsot, Majd meggondolom...
S ebben a mondatban, minden benne van...
Ha Tőled, ezt a választ kapom...
Biztos lehetek benne, nem fogod meggondolni magad.
Inkább "sírsz" tovább...
Mert egód úgy kívánja, hogy sajnáltasd magad...
Mert ezáltal panaszkodó éned, több energiához jut.
Sokan próbálnak beleszólni az életembe...
"Menj tovább!
Nincs szükséged arra...
Hogy mások látszat-sorsába bonyolódj...
Amikor az a makacs ragaszkodásról szól...
A szenvedésfüggőségről."
Végre megértettem, mi is amit tennem kell...
Példát mutatni, s ragyogni úgy...
Hogy ettől a ragyogástól, kinyíljon az ilyen zárt szív is...
Mint a Tied.
Néha szenvedni, annyira alapvető és fontos...
Hogy érte, még áldozatot is vállalunk...
Lemondunk az élet napos oldalának megélési lehetőségeiről...
Vagy saját egészségünkről.
Önmagunk boldogtalanságának állandóságát választani...
Még mindig biztonságosabb...
Mint a kihívásokkal teli boldogságra voksolni...
Amiért bizony dolgozni kell.
Az élet pedig nagyon egyszerű...
Ha megtanulunk ellenállás helyett...
Az odaadás mentén haladni...
S kitárt szívvel figyelni...
Az Élet "kincsei" az ölünkbe hullnak...
De ha a görcsös akarás, energiáit választjuk...
Elbukunk.
Betegek leszünk, szerencsétlenek, és szomorú sorsúak.
Egy jó tanács!
Ha szenvedsz...
Valamit nem jól csinálsz.
Gyógyítsd meg magad...
"A boldog lennék, ha... más volna, ha..."
Kezdetű értelmetlen mondatok, ismételgetése helyett...
A tettek felvállalása a helyes irány...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése