Azóta vágyva, Magamnak kívánlak...

Megláttalak…
Egyetlen pillanat…

Azóta vágyva, Magamnak kívánlak!

Akkor tudtam, Mellettem kell lenned...
Epedő testem, magadévá tenned.
Lágyan értél hozzám… 
Mint a Nyári szellő…

Borzongást, kéjt, vad szerelmet keltő.

Kezed melege, átjárta testem…
Benned, akkor Magamra leltem.
Szorosan, Magadhoz húztál...

Gyenge karoddal, még is porszemmé zúztál...

S varázs-világodban, levegőként, szabaddá fújtál.
Hogy mondhasd...

Ölembe hulljál!

S Én mámorban szálltam feléd...

Férfi létemre, erőtlen hullottam eléd...

S Te remegő testtel álltál...
Minden porcikáddal vártál…

Akkor, eggyé forrt az ajkunk...

Haraptunk és martunk.
Szenvedélyes sóhaj...
Mi elhagyta az ajkunk!

Öntudatlanul olvadtunk össze...

Vad rabság, s kéj közepette...

Nem volt más, csak Te meg Én...

A vágyak meztelen mezején.

Epedő testünk, s égő ajkunk...

Néma nyögés...

Akarlak…

Párás lehelet, ziháló lélek...

Kívánlak!

Adj még!

Add Magad Nekem, s Velem az Öröklétnek... 

                         €$@ß@