Mikor minden oly bizonytalan...
Mert körbe vesznek félelem-falak.
S nem mersz dönteni a válaszútnál...
Hol bármerre indulsz, valakinek fáj.
Tudni, hogy soha vissza nem térhetsz...
Sorsod marad, minden tévedésed.
Elveszett, mi mellett elmentél egyszer...
S a tudás kulcsát, sem kapod kezedbe.
Nincs kristálygömb, hogy jövődbe láthass...
De döntened kell, mert meg nem állhatsz.
Hisz a választások, egyre csak fogynak...
Életed, sorsod a gyors idő foglya.
Hol minden változik és senki sem várhat...
Elmét megvilágító, fényes csodára.
S Te csak állsz, bizonytalan magadban...
Gondolkodnál, de a gondolatok elszaladnak.
Csak a kételyek, a kételyek gyűlnek...
A biztosnak hitt falak, magukba dőlnek.
De tudod, itt az idő... Döntened kell...
Döntened szívből, vagy hideg, józan fejjel.
Csukott szemekkel, felhőkkel szállva...
Vagy földön állva, nem hinni a csodákban.
Élni nyugalomban, unott-szokottan...
Vagy őrült, szenvedélyes holnapokban.
Melyek, ha álmok és nem teljesülnek...
Páros-magányod mélyére süllyedsz.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése