Egymásba zárva tart a szerelem...

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy idegondolsz, kedves...
Mialatt az idő, tovarepít...

Magányomat hívja magányod, együtt vagy Velem, ahogy Veled Én...

S ahogy nekem vigaszt, csak képzelt jelenléted ad.

Fájdalmad fájdalmamban érzi csak enyhülni, szorítását szíveden.

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy együtt vagyunk...
Az enyém kevés volna, magába...
Míg így, szüntelen kettőződve, mint tündér repdesés hoz-visz-cserél...

S egyszerre két helyen, egymásba zárva tart a szerelem.

                                                   €$@ß@