Lényed beivódott az életembe.

A sors keze, valahol az életünket, egymás felé vezette.

Hosszú évek óta lelkünk és életünk ...
Egy bizonyos fokon összekapcsolódik.
Egymást segítjük a bajban, a gondok megoldásában.
Nyitott könyv a lelkünk, Egymás előtt.

Te & Én...

Közös nevezőn vagyunk.
Bánatod nekem fájdalom, szenvedésem neked is szenvedés.

Szavaid zeneként csilingelnek fülembe, amikor boldog vagy...

De a hegedű sírását is hallottam már...

Osztozom jóban és rosszban is veled.
Átérzem problémáid súlyát, és tudod, hogy ez valós érzés...
Mert ismersz, több ezer éve már...

Több ezer éve már...

Lelked derűje nekem olyan, mint a fénylő nap...
Szíved békéje, az éj megnyugtató csendje.
Villámlás és mennydörgés a haragod...
De mire hozzám ér, lecsitul, megenyhül, és nyugalmat sugároz.

Ezért vagyunk társak, lelki társak, egymás segítői.

A sápadt hajnali fény a falon tétovázik még...
Majd lassan araszolva eltűnik.
Álom-batyuját viszi az éj, vacog még egy kicsit...
Aztán elillan a semmibe.
Új nap, új hajnal, talán egy új élmény...

Te vagy.

Az egyetlen.

A lelkem őrzője, aki Mellettem áll.

Sokszor van szükségem arra a megnyugtató hangra...
Ami átölel, magához húz, és nyugalmat áraszt.
Bátorságot meríthetek szavaidból...
Megoldást találhatok a megoldhatatlanra...

Én vagyok.

Az egyetlen.

A lelked őrzője, aki Melletted áll.

Sokszor van szükséged rám, a lelkemre, akihez menekülhetsz...
Mikor összegyűlnek a viharfelhők...
Nyugalmat kaphattál, megértést, egy olyan ördögi körben...
Mit magad választottál.

Őrződ voltam...

Őrződ vagyok...

Őrződ leszek...

Amíg élek, amíg engeded, ameddig akarod.

Őrzőm voltál...

Őrzőm vagy...

Őrzőm leszel..

Amíg élsz, amíg engedem, ameddig akarom.

Egymás őrzői, egymás segítői...

Lámpások a sötét éjszakában, a derűs nappalokban.

Most mesél az Eső, ütemes ritmust kopogva az ablakon.
Titkos énekét fülünkbe súgja, elmeséli...
Hol gyűjtötte cseppjeit, bánatát...
Hogy miért ontja könnyeit, esőtánca kiért kiált.

Sorsom keresztezte az utadat, lényed beivódott az életembe.

Hiába keresnénk, ebből kiutat, mindig találkozunk a végtelenbe.

                                                 €$@ß@